2019 06 12

Látszótégla-homlokzatok – a baranyai népi építészet sajátosságai

Koller József építész gondolatai

A népi építészetben tájegységenként változó volt a tégla alkalmazása. A Fertő-tájon jellegzetes tornácos parasztházaknál a tégla szerkezetet vakolták, és általában fehérre meszelték. A Dél-Dunántúlon egy portán belül is változó volt a megjelenése. A lakóház vakoltan, „visszafogottan” állt az utcafronton, hogy a téglaarchitektúrával gazdagon díszített hátsó gazdasági épületekről ne vonja el a vásárlók figyelmét, hiszen ott növekedett az eladásra szánt jószág.

 

velunk-el-nepiepiteszet-koller-1

 

A 19. században a paraszti gazdaságok jelentős fejlődésen mentek keresztül, és ez kedvezően hatott a népi építészetre is. A század második felétől kezdték el nagyobb mértékben alkalmazni az égetett téglát a falusi építkezéseken: ez az építési kultúra lassan terjedt el, de egyre gyorsuló fejlődésen ment keresztül. A két világháború között a gazdák már előszeretettel alkalmazták a téglát, amely mint díszítőelem is jelentős szerephez jutott. A népi építészetben a tégla a leggyakrabban használt építőanyaggá vált, térhódítása a porták és általuk az egész falu megjelenését megváltoztatta.

 

velunk-el-nepiepiteszet-koller-5.jpg

 

a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

 

Baranya megye ebben a tekintetben az egész országra nézve élen járt, a megye népi építészetére jellemző egyik sajátosság pedig a látszó tégla hangsúlyos megjelenése. A népesség jelentős részét itt a németajkú lakosság adta, és megfigyelhető, hogy ennek az építési módnak az elterjedése Baranyán kívül elsősorban azokat a területeket érintette (például Tolna, Somogy, Bácska), ahol a svábok megjelentek. Baranya megyében a gazdasági épületek homlokzata általában látszótéglás, a többnyire vályogból épült lakóház jellemzően vakolt volt. A téglaépítés előtérbe kerülésekor minden bizonnyal az volt a legfontosabb, hogy a gazdasági épületeket építsék meg az értékes építőanyagból. Helyenként vannak látszótéglás lakóházak is, de ez inkább egy későbbi időszakra és a gazdagabb építtetőkre volt jellemző.

A hagyományos paraszti gazdálkodást folytató, hosszan elnyúló szalagtelkeken a lakóépületek alapvetően az oldalhatárra, többnyire az utcafrontra települtek. A gazdasági épületet nem folytatólagosan építették tovább a lakóház mögött, hanem L-alakban befordították, a szélesebb telkeken az épületek U-alakban épültek.

A védelmi funkciót is ellátó pajták keresztben álltak, legtöbbször teljes szélességében kitöltve a telket. A pajta a legmagasabb, legjelentősebb épületrész: nem véletlenül kapott központi szerepet a telken, hiszen a paraszti gazdaság legértékesebb javainak a tárolására szolgált. A pajtaépületeken alkalmazott díszítőmotívumok, faltagozatok, nyíláskeretezések, párkányzatok mindenhol látszó téglafelülettel készültek. Az alapvető, szembeötlő különbségeket a helyi természeti adottságok is meghatározták, így a kitöltő falfelületek megjelenése terméskő vagy vályogtéglára vakolt, meszelt felület volt, de rengeteg a teljes egészében látszó tégla architektúrájú épület is. A falusi porta karakterét adó, szinte végtelen változatosságot felmutató homlokzatok és a díszes kovácsoltvas-, illetve téglakerítések valószínűleg azért készültek szebbnél szebb változatokban, hogy a belső portákra felhívják a falvakban kereskedő kupecek figyelmét.

Jellemző sajátosság a famunkák díszítettsége is. A parasztgazdaságok épületeinek különböző nyílászárói a korabeli helyi asztalosipar magas színvonalát mutatják. A sok évtizedes használat, majd elhanyagoltság jó néhányat megviselt, de így is érzékelhető a részletmegoldások változatossága, az egyedi díszítések és a különböző vasalatok, pántok, fogantyúk alkalmazása.

Fontos a téglából épített örökség felmérése, az értékek megörökítése. „Jövőt építő múlt” című többkötetes könyvem is ezt a célt szolgálja, a látszó tégla népi építészetben történő alkalmazásának még fennálló Baranya megyei példáit bemutatva.

Rengeteg értékes épület pusztult el, de még számos téglaépület hirdeti ma is a népi építészet kulturális értékeit. Menteni kell, ami még menthető, törekedni az egyedülálló stílusú, építészettörténeti korszakukat hűen tükröző épületek, utcaképek megóvására.

 

Koller József építész

 

Lejegyezte: Ladányi Ágnes

 

Cikk képekkel

 
Facebook megosztásGoogle Plus megosztásTwitter megosztásLinkedIn megosztás

Blog archivum

...