2018 06 20

Borbazilika, az itáliai kastélypince mása

Vincze Pincészet, Eger

Vincze Béla egri borász pincéje egy korábban ipari területként használt telken épült fel. Amikor megnyílt az új pince, kupolái, boltívei, tágas belső tere láttán egy borászkolléga borbazilikára keresztelte az építményt, amelynek falait több száz éves, budapesti épületek bontásából származó téglákból emelték. Időközben a nemes penész befedte a téglasorokat, megtévesztve a borkóstolóra érkezőket, akik közül sokan azt gondolják, ez a pince időtlen idők óta áll itt.

 

vincze-pince-2

 

Eger minden kivezető útja mentén pincesor található, ahol tufakőzetbe vájhatták járataikat a gazdák. Az egerbaktai kijáratnál azonban soha nem volt pincesor, amelynek Vincze Béla elmondása szerint az lehetett az oka, hogy a próbafúrások még 70-80 méter mélyen a felszín alatt sem találták nyomát a tufának.
Amikor a borászat a kétezres évek elején elhatározta, hogy bővíti pincéjét a megnövekedett fahordós állomány tárolására, Vincze Béla előtt két lehetőség adódott: vagy elköltözteti a feldolgozást Eger másik szélére, ahol tufakő található, vagy építtet egy pincét téglából. Ez utóbbi mellett döntött. Bár a pincének szánt helyen eredetileg egy ipari park működött, a borász és családja megszerette a városnak e részét. – A teljesen közművesített területet sem szerettük volna elhagyni, ezért döntöttünk a maradás mellett – emlékezik Vincze Béla a létesítmény születésére.

 

vincze-pince-1.jpg

a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

 

A neheze azonban csak ekkor következett, mert nem akadt, aki vállalta volna, hogy felépíti a borász által megálmodott létesítményt. Vincze Béla ugyanis valami különlegeset szeretett volna létrehozni. Olaszországi élményei ihlették az elképzelését, hogy egyterű pincét építtet. Egy itáliai kastély alatti bortároló lett az egri létesítmény előképe: a római kupolákkal tagolt, hatalmas boltíves terem tervrajzát Eger akkori főépítésze, Cséfalvai Gyula vetette papírra. A tervező figyelmeztette a borászt: a számítások ugyan pontosak, ám nagy kérdés, ki fogja megvalósítani. A Heves megyei építőipari cégek nem is vállalták a munkát annak bonyolultsága miatt, ám Vincze Béla nem engedett álmaiból. A szerencse is mellé szegődött, amikor egy szaklapban felfigyelt egy hírre, amely szerint Vesztergombi Ferenc, szekszárdi borász új pincét építtet téglából, s a járatrendszert egy helyi vállalkozó készíti. Több sem kellett Vincze Bélának, felhívta borász barátját, s megkérte, hadd tekintse meg az építkezést. Mivel elégedett volt a látottakkal, mint oly sokan az országban, saját pincéje megépítését is Heimann Ferencre bízta, aki mások mellett a Wunderlich Pincészet, Bock József, Takler Ferenc, Bodri István vagy a Heimann család pincéjét is létrehozta.

Heimann Ferenc az építkezéshez szükséges tégla beszerzéséhez is segítséget nyújtott, jó kapcsolatokat ápol ugyanis olyan budapesti vállalkozásokkal, amelyek a fővárosban végzik régi épületek bontását. Leginkább a nagyobb méretű kistéglát „vadászták”, amely a második világháború előtt emelt épületek építőanyaga volt. A békebeli téglák méretesebbek, időtállók, ugyanakkor stabilabbak is, mint a később készültek. Majdnem 300 ezer tégla került Egerbe, melyek között számos pecséttel jelzett építőelemet találtak; ezeket oszlopokba, díszablakokba építettek be, hogy az egykori mesterek névjegye jól látható maradjon.

A borász és az építőmester egy kis nyomozást követően arra is rájött, hogy a különböző pecsétek téglagyárakat, gyártási időket és darabszámokat is kódoltak. – A fővárosi és környéki téglák árnyalata olykor sárgás, máskor terrakottába hajló, azaz nem kifejezetten „veres”, ahogy Egerben és a régióban ismerik az építőelemet – mondja Vincze Béla. Pár ezer tégla egy egri bontásból is az új épület falaiba került, érdekességük, hogy azokon „egri érsekség” feliratot fedeztek fel.

A pince avatására Vincze Béla meghívott néhány borászkollégát, s midőn Pók Tamás meglátta az építmény egymásba fonódó hatalmas boltíveit, felkiáltott: „Ez egy valóságos borbazilika!” Persze más a hatás, ha üres a terem, és megint más, amikor használatban van, és a boltívek alatt nyolcszáz hordóban érik a bor.

A pincék sajátossága, hogy ha megfelelő a klíma, egy idő után megtelepszik a falakon a nemes penész. Vincze Bélánál ideális a hőmérséklet, amit bizonyít, hogy már sok helyen birtokba vette a penész a téglafalak felületét. A látvány sok látogatót megtéveszt, és arról érdeklődnek: hány száz éves is a pince? Meglepődnek a válaszon, hiszen a létesítmény 2004-re készült el. Ugyanakkor az is tény, hogy a téglák olykor valóban több száz évesek.

 

Velkei Tamás

 

Cikk képekkel

Facebook megosztásGoogle Plus megosztásTwitter megosztásLinkedIn megosztás

Blog archivum

...