2018 05 03

A téglafalazatok leggyakoribb kivitelezési hibái

Nem mindegy, mi van a vakolat mögött!

Hazánkban a hagyományos falszerkezetekbe leginkább az égetett agyag falazóblokkokat építik be. A falazott szerkezetek teljesítménye – mely jelentősen befolyásolja a kész épület minőségét – a tervezésen túl a falazóelemek, a kötőanyag és a falazási munka együttes színvonalától függ. 

 

kivitelezesi-hibak-6

 

A hagyományos falszerkezetek építésénél az égetett agyag falazóblokkok nagy elemméretüknek köszönhetően gyorsítják és egyszerűbbé teszik a falazási munkát, sokféle üregszerkezetük és széles elemválasztékuk segítségével pedig szinte minden igényt kielégítenek. A különböző helyzetben lévő (például teherhordó, hőszigetelő, tűzgátló, térelhatároló, térosztó) falazatok követelményei eltérőek lehetnek, attól függően, hogy milyen hatások és igénybevételek érik az adott szerkezetet. A kivitelezési hibák csökkentik ezeknek a szerkezeteknek a teljesítményét, így előfordulhat, hogy még egy megfelelően megválasztott konstrukció sem tudja teljesíteni a vele szemben előzetesen támasztott – például szilárdsági, hő- és páratechnikai – követelményeket.

 

A jó falazat nem szakértői szemmel is szép

 a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

 

A falazat geometriájából adódó hibák
A falazattal szemben elvárás, hogy az egymásra kerülő sorok önmagukban is vízszintesek, míg maga a falazat függőleges legyen. A hagyományos téglák egymáshoz kapcsolására és azok mérettűrésen belüli szabványos eltéréseinek kiegyenlítésére szolgál a habarcsréteg. A hagyományos (általános rendeltetésű és könnyű) habarcs vastagságának az előírások szerint 6-15 mm között kell lennie. A túlzottan vastag vagy vékony habarcsrétegek, illetve a nem teljes felületen való habarcsterítés – ha ezt a statikai számítások során nem veszik figyelembe – gyengítik a falazat teherbírását, állékonyságát. A túl vastag habarcsréteg emellett mikrohőhidakat képezve rontja a szerkezet hőtechnikai tulajdonságait, és nehezíti a vakolat tapadását. A nem szabványos habarcsvastagság összességében megváltoztatja a tervezett modulméretet is, így a magassági méret nehezen tarthatóvá válik, a falazat pedig pontatlan lesz.
A beépítési szabályok figyelmen kívül hagyása gyengíti a falazat szilárdságát. Ez az építési gyakorlatban sokszor előforduló hiba. Általános szabály, hogy kerüljük a különböző falazóelemek összeépítését, tartsuk be az előírt alkalmazási szabályokat. Kötési szabályok: a vízszintes sorok fél téglányi, de legalább a tégla magasságának 40 százalékát kitevő hosszal legyenek eltolva egymáshoz képest; a darabolt elemek mennyisége minimális legyen, és ezeket általános falszakaszba (tehát például ne a falsarkok, illetve a nyílászárók közelébe) építsük be.
Illesztési szabályok: hagyományos falazóelemeknél a függőleges hézagot teljesen ki kell tölteni habarccsal, habarcstáskás tégláknál csak az illesztés után keletkező „táskát” kell kitölteni kötőanyaggal, míg a horonyeresztékes (azaz nútféderes) tégláknál a hézagkitöltés csak akkor szükséges, ha elemdarabolás miatt eltűnik a horonyeresztékes elemkapcsolat.

 

Nem megfelelő kötőanyag, kedvezőtlen időjárási körülmények
Az alkalmazandó habarcs összetételét a falazattal szemben támasztott követelmények szabják meg. Mindig a falazóelemhez ajánlott habarcs alkalmazása célszerű, az alkalmazástechnikai útmutatókban előírt módon.  Beépíthető normál falazóhabarcs, azon belül nehézhabarcs (elsősorban hangszigetelő falszerkezet esetében), könnyű (hőszigetelő) habarcs, illetve vékony rétegű falazóhabarcs. Elégtelen összetételű habarcs alkalmazása esetén a falazat állékonysága és egyéb tulajdonságai romolhatnak. A helyszínen kevert habarcs minőségi hibája érthető, hiszen a szakmunkások körében elterjedt receptek vannak, melyeknek lényege, hogy hány „lapátnyi” kell az egyes összetevőkből. Így nem létezik két építkezés, ahol a habarcs összetétele pontosan ugyanolyan: ez kizárólag emberi tényezőkön múlik. Helyszínen kevert kötőanyag esetén gyakran előfordul, hogy a habarcs konzisztenciája nem megfelelő. A túl híg vagy kemény habarcs, illetve a hiányos habarcsréteg nem biztosít megfelelő kötést, kiegyenlítést, ezzel rontja a falazat szilárdságát, és repedéseket eredményez, továbbá csökkenti a falazat hőszigetelő képességét.
A habarcs összetételén túl az időjárás is jelentősen befolyásolja a készülő falazat minőségét. A falazat szilárdsága romlik, ha a levegő, a habarcs vagy a tégla hőmérséklete a bedolgozás vagy a kötés ideje alatt nem éri el a +5 °C-ot.

 

Eszközhasználatból eredő pontatlanságok
Gyakori hiba a falazóelemek nem előírt módon történő darabolása, amely nyomán nem tervezett repedések keletkezhetnek. Ezáltal csökken az anyag szilárdsága, illetve szabálytalan határoló felületek alakulnak ki, megnövelve ezzel a falazatban szükséges habarcsmennyiséget, mely hőhidakat
képez. Kerülendő a hagyományos kőműves kalapács használata.

 

Új falazási technológiák a hibák elkerülésére
A falazatok tervezése és kivitelezése során ügyelni kell a választott falazóelemek és rendszertartozékok (például habarcs) alkalmazástechnikai szabályainak betartására, a megengedett méreteltéréseken belüli építési pontosság tartására és a képzett, tapasztalt kivitelező választására. Ezeknek a követelményeknek a betartását és az előzőekben említett hibák elkerülését segítik az új gyártási technológiával készített falazóelem-termékcsaládok.
A modern falazási segédeszközökkel (téglavágó, habarcsterítő kocsi, gumikalapács, lézeres vagy optikai szintező) a kivitelezésből származó hibakockázat kisebb.
A felfekvő felületükön síkra csiszolt termékek nagyobb méretpontosságukkal lehetővé teszik a speciális összetételű vékony rétegű habarcsos vagy egy még korszerűbb, ún. ragasztóhabos vízszintes fúgakialakítást. A vékony habarcsréteg anyagtakarékosabb, a zsákos kiszerelés pedig megfelelő minőségállandóságot biztosít. Zsákos habarcs alkalmazásával az összetételből, minőségből fakadó hibák kiküszöbölhetők, emellett a habarcs egyszerűbben és gyorsabban előállítható. Az első sor precíz lefektetése után a téglák milliméter pontos felülete és az egyenletesebb habarcsterítési technológia miatt a hibahalmozódás lehetősége lényegében eltűnik. A falazás maga gyorsabb, egyszerűbben kivitelezhető, élőmunka-igénye csökken, ezzel összességében megbízhatóbb eredményt biztosít. Hideg időjárás esetén, amikor a zsákos habarcs már nem alkalmazható (+5 °C alatt), -5 °C-os környezeti hőmérsékletig a ragasztóhabos technológia lehet alternatíva.

 

Egyed Veronika
okleveles építészmérnök

 

Cikk képekkel

Facebook megosztásGoogle Plus megosztásTwitter megosztásLinkedIn megosztás

Blog archivum

...