Alkímia egy óbudai műteremben – Szabó Edit kerámiatervező-művész
2019.12.05.
Fontos, hogy ne egy aktuális trendet kövessek, hanem olyan tárgyakat alkossak, amelyek mélyebb rétegből születnek, így az idők során nem veszítenek az értékükből – vallja Szabó Edit kerámiatervező-művész. A kerámia szerinte olyan anyagminőség, ami örök, és a középkori alkimisták tevékenységére emlékeztet. Imádja a természetet, ez művészetében is lépten-nyomon tetten érhető. Legújabb munkái rókát, farkast, medvét, szarvast ábrázolnak.
Szabó Edit már óvodás korában ügyesen rajzolt, festett, készített agyagtárgyakat a játszótér mellett „kibányászott” agyagból. Később művészeti általános, majd szakközépiskolába járt, kerámia szakra, és Budapesten végezte el az Iparművészeti Egyetemet. – Soha nem volt kérdés, hogy művészettel foglalkozzak – szögezi le a művész, de az már a véletlennek köszönhető, hogy a két megjelölt szak közül éppen a kerámiára vették fel a szakközépiskolában. Az agyag szerinte egy médium, egy jó matéria, amelyben azt szereti leginkább, hogy természetes, s alkímia jellegű. Hiszen a folyamathoz tűz és víz is szükséges, kiégetéskor pedig az agyag átalakul, más lesz a minősége, így magába foglal egy olyan ősi élményt, ami a művészt már gyerekkorától magával ragadta. A kerámia emellett azért is fontos számára, mert meglátása szerint egy olyan anyagminőség, ami örök: nem oldja fel az ultraibolya sugárzás, nem szennyezzük vele a környezetet, és rengeteg technika létezik az újrahasznosítására is. Mivel a kerámia időtálló, fontos, hogy ne a divat szabályai szerint készüljön, hanem sokkal mélyebb rétegekből épüljön föl.
A kutatás mindig része volt életének, számos mázat, új kompozitanyagokat kevert. Tanulmányai kezdetén újra létrehozta a görög vörös és fekete alakos kerámiákat, az eredeti technikával, azaz redukcióval, ami szintén számos kísérleti folyamatot igényelt.
Pályája az innováció miatt sokrétű, egy gondolatkört nem boncolgat évtizedeken keresztül, a téma csak addig érdekli, amíg a tervezői problémára megszületik a megoldás. Ha mégis be kellene határolni egy területet, amivel behatóbban foglalkozik, az az építészeti kerámia. – Ez nem meglepő, mondja a művész, hiszen mindig térben gondolkodom. A műemlékvédelemben az az érdekes, miként lehet jelezni egy olyan régi tárgy helyét, amely ma már nem létezik – vélekedik. Mindez azért különösen fontos Magyarországon, mert a háborúkban számtalan műkincs tűnt vagy pusztult el, sok műemléki terünk üres, amelyeket meg kell tölteni új tartalommal. Fontos tehát a rehabilitáció, ápolni régi tárgyak emlékét, egyben jelezni, hogy a helyére egy új alkotás került. Szabó Edit mindezt az úgynevezett átírás eszközével oldja meg. Együtt dolgozott műemlékvédelmi szakemberekkel, építészekkel, például az Atelierarchitects-szel két ízben is, a gödöllői Grassalkovich-kastély felújításán, csakúgy, mint a dunaharaszti Laffert-kúria megújításán. Utóbbi helyszínen látható egyik műalkotása, amit a művész mérföldkőnek tart munkásságában: saját kutatására alapozva alkotott meg egy barokk copf mintakincsre épülő új kályhát.
Szabó Editre jellemző, hogy nagyon erős kereteket, szabályokat alkot a maga számára. Ez a maga alkotta feszes keretrendszer korlátozza lehetőségeit, de ösztönzi is munkásságát, így képes a virtuozitás élményét megélni. Térszervező, térbe integrált munkákat alkot, amelyek hatással vannak a tér működésére.
Korábban beépített tárgyakat hozott létre, néhány éve készíti a karakterjegyévé is vált vadállat témájú sorozatot, amelyet természetszeretete ihletett. A megmintázott állatok mindegyike a Kárpát-medencében él, így hozzánk is közel állnak. Róka, farkas, medve, szarvas formájú kerámiabútorai egyben építészeti elemek is, róka formájú ülőbútora például bármilyen irányba sorolható önmagával, ezért akár közösségi külső vagy belső terek is jól szervezhetők vele.
Szabó Edit gyakran rendez óbudai műtermében gasztronómiai témájú partikat. Előfordult, hogy malacot sütöttek egészben, a kínai Majom évében pedig a menü mellé rizsből készítettek óriási majomfigurát. Egy másik eseményre hatalmas, róka alakú kenyeret sütött a Kópic pékség kézműves pékjével, Simonyi Kristóffal. A projekt olyan sikeres lett, hogy azóta számos workshopot indítottak, amelynek keretében a jelentkezők előbb kenyérsütő edényt készítenek, majd kiégetés után, egy másik foglalkozáson, kenyeret is sütnek.
Velkei Tamás