A 2025-ös év Kós Károly-életműdíjas építésze: Balázs Mihály

2025. december 16-án, a Magyar Építészet Napja alkalmából kiosztásra került a Kós Károly-életműdíj. Az elismerést a Kárpát-medencei építészet hagyományainak megőrzésén és fejlődésének előmozdításán dolgozó, kimagasló tudású és elhivatottságú szakemberek példamutató életművének elismeréséül adományozza a magyar állam. A 2025-ös év díjazottja Balázs Mihály DLA építész, a Műegyetem professzora, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Balázs Mihály kiemelkedő közéleti, oktatói és alkotói tevékenységét már több ízben elismerték. Rendelkezik többek között Kossuth-díjjal, Ybl-díjjal, Príma Primissima-díjjal, Joze Plecnik Közép-Európai Építészeti Díjjal, a tavalyi év végén pedig megkapta a magyar építészet egyik legrangosabb szakmai elismerését, a 2023-ban alapított Kós Károly-életműdíjat is.

A kortárs magyar építészet meghatározó alakja számos középület, oktatási és szakrális épület tervezésében vett részt. Munkássága a klasszikus hagyományoktól az időtlen modernizmusig terjed, és jelentős hatást gyakorol a magyar építészeti diskurzusra. Építészetét csendes időtállóság, anyaghasználatát a tudatos visszafogottság, a természetes anyagok elsődlegessége és a szerkezet „őszinte” megmutatása jellemzi.

Emblematikus alkotásai közé tartozik a kazincbarcikai görögkatolikus templom, a MATÁV (ma Magyar Telekom) Igazgatási Központ, a nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskola vagy a pécsi Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont. Oktatói és közéleti szerepvállalása ugyanolyan meghatározó, mint tervezői munkássága.

Hagyomány, ami működik – Balázs Mihály építészeti hitvallása

Balázs Mihály építészetében kiemelt szerepet kapnak a szépen öregedő, természetes, hagyományos anyagok, mint a tégla is. Ezzel kapcsolatos gondolatait korábban megosztotta velünk is:

„Építészként a hagyományra elsődlegesen nem mint valami örökölt megőrzendő holmira, sokkal inkább örökérvényű, működő és használható logikára gondolok. Életelvre, amelynek fenntartása és mindennapos használata elemi szükségletünk, másokkal való megosztása pedig kötelességünk.

Az építészeti hagyomány lényegét az anyag-technológia-szerkezet hármasában látom. Az anyag szellemmel telítődve élővé válik, hogy újfajta elrendeződéseiben tereket határoljon. A tégla ennek a metamorfózisnak talán legszebb példája. Az amorf agyag előbb az ember által kigondolt arányrendszerű formát ölt (modul), majd kiégetést követően olyan szerkezeti alapelemmé válik, amelyből szabályozottan, de nagyfokú szabadsággal teret határoló összetett szerkezet (fal, boltozat) építhető. Ez az eszköztár minden elemében magán viseli a hely, a kor és az ember sajátosságait, építészeti kultúrává formálja egy közösség építő tevékenységét. Az építészeti kultúra, de akár egy konkrét épület megismerésének és megítélésének szempontjai között is előkelő helyet foglal el az anyaghasználat és az elemek összeépítésének módja. A tégla – éppen moduláltsága révén – rendkívül szisztematikus gondolkodást, építést feltételez.

Saját épületeimben előszeretettel használom a téglát. A kazincbarcikai és fehérgyarmati görögkatolikus templomok esetében ezt nem csak a bizánci előképek inspirálták, hanem az is, hogy a tégla volt az egyetlen elérhető minőségi építőanyag abban a korban, amelyben ezek a házak épültek. A vakolatlan felületek, nyíláskiváltások, szegélyezések őszintén megmutatják a szerkezet működésének rendjét, kirajzolják az erővonalakat. A kismegyeri templom tagolatlan, nagy belső falfelületein gyönyörű textúrává, absztrakt falképpé áll össze az egyes téglák pixelszerű egyedi rajzolata, ami az égetés technológiájának következménye. Itt a templomtér mennyezetét is kerámiaelemek borítják.”

Balázs Mihály
Kossuth-, Prima Primissima-, Ybl- és Koós Károly életműdíjas építész

Szívből gratulálunk az elismeréshez!