A kőszegi téglagyár – Európa legmodernebb áthidaló- és gerendagyára
2024.06.25.
A Magyarországon működő téglagyárakat bemutató sorozatunk következő cikkéből kiderül, miként lett az aprócska, kőszegi téglagyárból Európa legmodernebb áthidaló- és gerendagyára mintegy 100 év leforgása alatt.
Az Alpokalján a 18.-19. században még jellemzően vályogból, illetve fából építkeztek, az épületek tetejét pedig zsindellyel, vagy náddal fedték. A gyakori tűzvészek így rettentő pusztításokat okoztak. Nem véletlen, hogy 1837-ben egy rendelet látott napvilágot, amely alapján „a szalmatetős házakat három éven belül cseréppel fedjék le.” Mindez egyértelmű mozgatórugójává vált a cserép és téglagyártás megindulásának.
A századforduló éveiben több család is a Kőszeg környékén található agyagtelepek mellé költözött, ahol az 1920-as évek körül létrejött a Czeke Gusztáv-féle üzem. Az indulást követően az aprócska üzem csak kis kapacitással dolgozott, de az I. világháború utáni években az építkezési kedv jelentősen megnőtt, s így a tégla- és cserépgyártás rohamos fejlődésnek indulhatott. 1930-tól komoly fejlesztéseket hajtottak végre. Gőzgép, tégla- és cserépprés került a gyárba, sőt, színek is épültek. Így a korábban jellemző évi 500 ezer darabos tégla kapacitás 2 millió kisméretű téglára és 1 millió darab cserépre bővült.
A 30-as években bekövetkezett gazdasági világválság a kőszegi téglagyártást is súlyosan érintette. Az árak csökkentek, az építkezések száma pedig jelentősen visszaesett. Ahogy enyhült a krízis, úgy érkeztek a szebb évek is, de 1941 újabb hatalmas csapást hozott. A kőszegi, ekkor már I. Téglagyár néven szereplő vállalat leégett. A tragédia után, az újjáépítés során a tulajdonos új kemencét, présházat húzatott föl, s új gépeket is beszereztetett.
1.-A-koszegi-Czeke-fele-teglagyar-makettje-a-veszpremi-tegulariumban
A második világháború alatt azonban egyre nehezebbé vált a működés, 1944-ben, végül, teljesen le is állt a gyár. A Czeke-féle üzem a világégés után 1946-ban indult újra, ám a tulajdonosnak ebben már nem sok öröme volt. Alig két év múlva államosították a vállalatot, ráadásul egy ellene indított eljárásban azzal vádolták meg, hogy a társaság pénzén csöveket vásárolt lakása fűtésének korszerűsítéséhez. Elmondások szerint az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) emberei már úton is voltak, hogy elfogják a nagyvállalkozót, de Czeke Gusztávnak kalandos módon sikerült búvóhelyet találnia üldözői elől. A gyár akkoriban komoly tételeket szállított Ausztriába és amikor a volt tulajdonos értesült az ellene folyó eljárásról, az utolsó határon túlra induló vonatban, saját cserepei közé befalazva sikerült elmenekülnie a szomszédos országba.
Az ötvenes évek eleje a fejlesztések időszaka volt, az ekkor Kőszegi Cserép- és Téglagyár néven működő üzem életében. A gőzről villanyhajtásra tértek át és elkezdtek termékfejlesztéssel is foglalkozni. A téglák közepén két lyukat készítettek, így a gépi rakodás sokkal hatékonyabbá vált, és a szárítási idő is jelentősen csökkent. Ennek az innovációnak köszönhetően éves szinten több, mint egymillió forintos megtakarítást értek el. Ehhez az időszakhoz más előrelépés is köthető, megnagyobbították a kemencét és egy új cserépprést is üzembe állítottak, a kézikocsizás és a lóvontatás pedig teljesen megszűnt. Ekkor a gyár alkalmazottainak száma 90-100 fő között mozgott.
A kisebb-nagyobb innovációk ezt követően hosszú évtizedekig jellemezték az üzemet. 1962-ben új kísérleti téglafajta gyártását kezdték meg. A sok lyukú – ez nem egyezik meg a jelenlegi szabványban szereplő sok lyukú téglával –, magasított tégla méreteiben és tulajdonságaiban is eltért a megszokott, normál téglától. Az újdonságról azt tartották, hogy tartós és jó hőszigetelő. Úgy tervezték, hogy évente mintegy egymillió darabot gyártanak belőle.
1983-ban azonban egészen új, nem várt fordulat következett be. Országos szintű hiányra hivatkozva központi utasítást adtak arra, hogy tíz téglagyárat alakítsanak át kisméretű tégla gyártására. Az egyik
ilyen a kőszegi téglagyár volt. Felépült az új, modern csarnok és 1985-ben elindult a próbaüzem. A sors fintora, hogy mire ezek a gyárak országszerte elkészültek, már nem igen volt igény a kisméretű téglára. Így maradt gyártásban a korábban említett sok lyukú tégla, ami megfelelt az akkori hőszabványoknak is. A felhasználók ezeket előszeretettel vásárolták, a termelés pedig ennek köszönhetően elérte az évi 11-12 millió darabot.
A gyárat, nem sokkal a rendszerváltás után, 1991-ben első magyarországi beruházásaként az osztrák Wienerberger vásárolta meg. A vállalat mintegy 100 millió forintért új, feszített nyílásáthidalók és födémgerendák gyártására alkalmas üzemet húzott fel a telephelyen. Évi egymillió folyóméterrel kezdték meg a termelést, az innen kikerülő késztermék nagy részét – ahogy Czeke Gusztáv idején is – Ausztriába exportálták.
A 2008-as gazdasági válság, s a nyomában visszaeső építkezési kedv Kőszeget sem kímélte. Ugyanakkor, ezek az évek ékes példáját adták annak, hogy a gyár milyen szorosan él együtt a várossal. Azon túl, hogy a kényszerű termelési szünet alatt a gyár dolgozói felújították az üzemet, a helyi közösségről sem feledkeztek meg, önkéntes munka keretében megtisztították a város utcáit.
Emlékezetes a 2009-es kőszegi árvíz idején nyújtott segítség is, ahol a város a téglagyártól kapott homokkal állította meg az áradást és védte meg a patinás központot.
A jelenlegi igazgató, Grüll Tamás Kőszegen nőtt fel, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen elvégzése után, 2014-ben lehetőséget kapott a Wienerbergertől, hogy a szülővárosában lévő tégla-és gerendagyárban legyen mérnök gyakornok. Két év múlva, vezetői folyamatos támogatása mellett termelésvezetőként folytathatta tevékenységét. 2017-ben a szervezeten belüli innovációs pályázaton indulva, a háromszintes áthidaló gyártása témájú pályázatával innovációs aranyérmet szerezett. Ezzel az újítással a gyár napi 14 pályás termelésről 16 pályásra tudta emelni a kapacitását. 2018. decembere óta gyárigazgatóként vezeti a kőszegi gyárat.
11.-A-2024-ben-elkeszult-gyaregyseg-avatasa
A folyamatos fejlesztések csúcspontjaként 2022-ben a meglévő 6200 m2-es csarnokot kibővítették egy 1800m2-es épületrésszel. Egyedi gépeket terveztettek és gyárttattak le. Mára a gyártást számítógép vezérli, a téglafektetést gépek végzik. Az üzem teljes megújulása mérföldkő a vállalat és a régió ipari fejlődése és az exportlehetőségek kiaknázása szempontjából egyaránt. Az évi 5 millió folyóméter kapacitás 75 százaléka különböző európai országok igényeit szolgálja majd, tovább növelve a hazai vállalat már ma is jelentős exportteljesítményét.
A több, mint százéves kőszegi üzem fennállása óta többször került nehéz helyzetbe, leginkább a történelmi események miatt. Nem kímélték a gazdasági válságok és a világháború sem, de a tulajdonosok minden alkalommal felismerték az újrakezdésben rejlő lehetőséget a fejlődésre, így mára a létesítmény Európa legmodernebb áthidaló- és gerendagyárává válhatott.
Forrás: Wienerberger zRt.