A Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség állásfoglalása a jelentős térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülő létesítmény üzemeltetőjét érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló 320/2023. (VII. 17.) Kormányrendelettel kapcsolatban

2023. július 20-án lépett életbe a 320/2023. (VII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) a jelentős térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülő létesítmény üzemeltetőjét érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról, amelynek értelmében az érintett létesítmények üzemeltetőinek rendkívül magas tranzakciós díjat és szén-dioxid kvóta adót kell (az utóbbit ráadásul visszamenőlegesen, 2023. január 1-től kezdődően) megfizetni. Számításaink szerint (ezek forrását ld. ITT) a Kormányrendelet által érintett, fizetésre kötelezett 45 létesítmény (az ún. „jelentős térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülő létesítmények”) közül 8 tégla-, illetve cserépgyár van, magyar és nem magyar tulajdonú létesítmények egyaránt.

A Kormányrendelet előkészítésébe sajnos nem vonták be szakmai szervezetünket, így csak utólag, a jogszabály gyors megjelenése és hatálybalépése után tudjuk észrevételeinket és súlyos aggályainkat jelezni.

1. A hazai ÜHG-kibocsátás szempontjából elhanyagolható méretű iparág a fizetésre kötelezettek között

Meglepő volt számunkra, hogy a Kormányrendelet által érintett, fizetésre kötelezett létesítmények között iparágunk létesítményei is szerepelnek, hiszen bár a tégla- és cserépipar (TEÁOR 2332: égetett agyag építőanyag gyártása) az energiaintenzív iparágak közé, a létesítmények többsége pedig az EU ETS hatálya alá tartozik, a hazai ÜHG-kibocsátás szempontjából iparágunk szinte elhanyagolható méretű tényező – ld. a 2020. évi magyarországi ÜHG-kibocsátásokat tartalmazó alábbi táblázatot (forrás: Green Policy Center):

Megnevezés	millió tCO2e	%
Magyarország összesen	62,818	100 %
Ipar	10,053	16 %
Kerámiaipar	0,26	0,41 % (ez egyúttal az ipar kibocsátásának 2,59 %-a)
Tégla- és cserépipar	(ez a kerámiaipar kibocsátásának egy része, önálló adat nincs)

Az iparág alacsony ÜHG-kibocsátásának egyik oka, hogy a létesítmények száma viszonylag kevés, ezek többsége pedig kis kibocsátású. Számításaink szerint a Kormányrendelet által érintett 45 létesítmény 2020-2022 közötti átlagos éves kibocsátásának egy létesítményre jutó átlaga 165 236 tonna, míg közülük a 8 tégla-, illetve cserépgyár esetében ez annak töredéke, 18 615 tonna. (A kis kibocsátású létesítményekről ld. még a 3. pontot.)

A hazai téglaipar alacsony ÜHG-kibocsátása elsősorban a jellemzően már végrehajtott, a fajlagos energia-felhasználás és CO₂-kibocsátás csökkentését célzó technológiai fejlesztéseknek köszönhető. Az iparág gyártói elkötelezettek a további kibocsátás-csökkentésben is (az agyag karbonát-tartalma miatt azonban az ún. technológiai kibocsátás csak korlátozottan csökkenthető). A jövőbeni technológiákról (pl. hidrogén, CCU/CCS, hőszivattyú, hővisszanyerés) ld. a Ceramic Roadmap to 2050 c. dokumentumot.

A további jelentős fejlesztések ma már a fennmaradás alapfeltételét jelentik, ugyanakkor – számos más tényezővel együtt – a Kormányrendelet egyik várható negatív következménye éppen a már előkészített, illetve megkezdett, további dekarbonizációt célzó beruházások és fejlesztések elmaradása / leállása.

2. Várható negatív következmények és hatások

Az építőipari ágazatban jelenleg jelentős visszaesés, az értékesítés 40-50 %-os csökkenése tapasztalható, és a jövőbeli kilátások is bizonytalanok. A tégla- és cserépipar létesítményei számára az aktuális pályázati lehetőségek is többnyire elérhetetlenek.

Iparágunk azáltal, hogy a létesítmények egy része egyúttal a kiegészítő bányajáradék (ld. 404/2021.(VII.8) Korm. Rendelet) megfizetésére is kötelezett (erről a 2023. február 22-i levelünket ld. ITT), különösen kritikus helyzetben van, amit a csomagolás után fizetendő díjak (EPR) emelése (ld. 8/2023. (VI. 2.) EM rendelet) tovább súlyosbít.

A Kormányrendelet véleményünk szerint rendkívül hátrányos – iparágunkon belüli, és azon túlmenő – következményekhez vezet, és már az elviselhetetlenségig fokozza a negatív következményeket és hatásokat. 

Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a bevezetendő adó mértéke európai összehasonlításban (ld. ITT) is a magasabbak közé tartozik, a térség országaiéhoz képest (pl. Észtország: 2 EUR, Lettország 12 EUR, Lengyelország 0,07 EUR, Szlovénia 17,3 EUR, Ukrajna 0,25 EUR) pedig nagyságrendekkel magasabb.

A várható negatív következmények és hatások elsősorban a következők:

• A hazai gyártás ellehetetlenítése, kapacitások leépülése

A gyártási költségeknek az új szabályozás hatására bekövetkező igen jelentős növekedése nagymértékben veszélyezteti az érintett vállalatok versenyképességét, üzleti eredményességét. A többszörös negatív hatás vállalhatatlanul nehéz helyzetet eredményez, ami ellehetetleníti a hazai gyártást. Tudomásunk szerint 2023 október közepétől már valamennyi hazai tégla- és cserépgyár állni fog, az említettek miatt pedig kérdéses, mikor indíthatók újra. A termelés csökkenésével induló folyamat létszámleépítésekkel, majd gyárbezárásokkal folytatódhat, ezáltal a magyar gazdaság számára komoly értéket jelentő, legmagasabb technológiai szintű kapacitások épülhetnek le, illetve ezek a kapacitások és a hozzájuk kapcsolódó technológiai tudás, know-how, innovációs képesség Magyarország helyett más országokba kerülhet.

• Import termékek beáramlása, a hazai termékek kiszorítása

A hazai iparágak jelentős versenyhátrányba kerülése más országok hasonló iparágaihoz képest az import termékek beáramlásának kedvez. Már ma is jelentős az import építőanyagok beáramlása Magyarországra, de (mivel az import termékek gyártóit ilyen jellegű költségek nem, vagy csak jóval kisebb mértékben érintik) a hazai alapanyagból, hazai szakemberekkel, Magyarországon gyártó vállalatok jelentős versenyhátrányba kerülnek az import termékek gyártóival szemben – így a környező országokban is tapasztalható visszaesés miatt az ott gyártott, de eladhatatlan termékek Magyarországon, ráadásul a hazai áraknál olcsóbban jelennek meg. A hazánkban gyártott égetett kerámia termékekhez képest akár silányabb minőségű import termékek fokozódó térnyerésével kezdődő folyamat végére a hazai gyártás teljesen megszűnhet, és a keresletet kizárólag az import termékek szolgálják ki.

• Helyettesítő termékek térnyerése (akár alacsonyabb műszaki tartalommal)

Az érintett iparágak versenyképességének csökkenése olyan helyettesítő termékek térnyerését eredményezheti, amelyek akár lényegesen alacsonyabb műszaki tartalommal rendelkeznek a kiváló minőségű égetett kerámia termékekhez képest – ez a hazai épített környezet minőségének romlásához vezethet.

• Az export tevékenység és az állami bevételek csökkenése

A hazai gyártás ellehetetlenülésével az export tevékenység drasztikusan csökken, ez pedig a magyar gazdaság egyik kiemelt céljának teljesítését akadályozza, és az állami bevételek csökkenését is eredményezi. Az iparág terheinek jelentős növekedése a közvetlenül és közvetetten az iparágtól származó állami bevételek csökkenéséhez is vezethet. Az iparági termelés visszaesésével, a beruházások elmaradásával csökkenhet például az iparágból, illetve a beszállítóktól származó társasági adó és ÁFA bevétel, a tőke kiáramlása továbbá lassíthatja a gazdaságot, annak valamennyi kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következményével együtt.

• Dekarbonizációs és egyéb beruházások elmaradása

Az érintett iparágak versenyképességének csökkenése a már előkészített, illetve megkezdett beruházások és fejlesztések elmaradásához / leállásához vezet. A gyártók ellehetetlenülését eredményező körülmények miatt bekövetkező hazai befektetések elmaradása egyúttal azt jelenti, hogy az eredetileg tervezett energiahatékonyság-növelési, CO₂ kibocsátás-csökkentési, klímavédelmi célok sem teljesülhetnek, ezek a beruházások Magyarország helyett más országokban valósulhatnak meg.

3. Kis kibocsátású létesítmények (1. par. b): alacsony új állami bevételek és dekarbonizációs hatások, de nagyon jelentős negatív következmények

A Kormányrendelet 1. par. b) pontja alapján azok a létesítmények érintettek, amelyek „(…) hitelesített szén-dioxid kibocsátásának éves átlaga meghaladta a 10 000 tonnát”, az így megállapított mennyiség ugyanakkor rendkívül alacsony, különösen azt figyelembevéve, hogy a Bizottság 2018/2066 végrehajtási rendelete alapján a 25 ezer tonna átlagos kibocsátás alatti létesítmények kis kibocsátású létesítményeknek tekinthetők.

A Kormányrendelet által érintett 45 létesítmény 2020-2022 közötti átlagos kibocsátásait vizsgálva számításaink szerint megállapítható, hogy közülük a 25 ezer tonna átlagos kibocsátás alatti 18 létesítmény összesített kibocsátása a 45 létesítmény összesített kibocsátásának mindössze 3,9 %-a. 

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kis kibocsátású létesítmények befizetéseiből a Kormányhatározat alapján származó, várható költségvetési bevételek viszonylag alacsonyak, miközben rendkívül jelentősek az érintett iparágakon belüli, és azokon túlmenő negatív következmények és hatások (ld. 2. pont). 

4. Dekarbonizációs célkitűzésekkel kapcsolatos várható ellentmondások (1. par. a)

A Kormányrendelet további kérdéses eleme, hogy (az 1. par. a) pontja alapján) a fizetési kötelezettség a 10 ezer tonna feletti kibocsátású létesítmények közül kizárólag azokra vonatkozik, amelyekre megállapítható, hogy „(…) hitelesített szén-dioxid összkibocsátása átlagának legalább 50 %-ával megegyező mértékű térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásban részesült”.

A térítésmentes kibocsátásiegységek kiosztása az EU ETS benchmarkjainak figyelembevételével történik, így a térítésmentes kiosztás és a tényleges kibocsátás létesítményi arányát (néhány átmeneti jellegű kivételtől eltekintve, pl. a térítésmentes kiosztást érintő, az előző két év termelésének, illetve CO₂ kibocsátásának gördülő átlagának megfelelő korrekció) jelentős részben az határozza meg, hogy az adott létesítmény ebből a szempontból milyen mértékben közelíti meg az adott iparág dekarbonizációban legjobban teljesítő szereplőinek adataiból kalkulált benchmarkot. (Számításaink szerint az érintett 8 tégla-, illetve cserépgyár esetében az átlagos arány: 81 %.)

Ez valójában azt jelenti, hogy a Kormányrendelet alapján éppen a kibocsátás-csökkentésben kevésbé hatékony létesítmények (tehát ahol alacsony, 50 % alatti ez az arány) mentesülnek a fizetéstől, míg az ebből a szempontból leghatékonyabb létesítményeknek (tehát ahol magasabb ez az arány) van fizetési kötelezettségük. Így a fizetéstől mentesülő, környezeti fenntarthatóság szempontjából nem annyira hatékony létesítmények kevésbé lesznek érdekeltek a kibocsátás-csökkentésben (hiszen ezáltal ők is fizetésre kötelezettek lehetnek), míg a környezeti fenntarthatóság szempontjából hatékonyabb létesítmények versenyképessége erősen csökken, a rendkívül magas forráselvonás miatt képtelenné válnak a további jelentős kibocsátás-csökkentésre. (Ezzel egyúttal a kibocsátásáthelyezés kockázata is megnő, miközben a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásával az EU ETS célja éppen a kibocsátásáthelyezés kockázatának csökkentése.)

Számításaink szerint ráadásul a 10 ezer tonna feletti átlagos kibocsátók közül az 50 %-os szabály miatt a fizetésre kötelezett 45 létesítmény a 10 ezer tonna feletti átlagos kibocsátók 2020-2022 közötti időszak átlagos kibocsátásának mindössze 40 %-áért, míg a fizetésre nem kötelezett 59 létesítmény annak jóval nagyobb, 60 %-os részéért felelős – ez utóbbiak felelőssége fokozatosan nő, hiszen a 2022-es kibocsátásnak már a 64 %-áért felelősek.

További fontos szempont, hogy más EU-országok CO₂ adózási rendszerének (ld. ITT) elsődleges célja a dekarbonizáció, emiatt ezek CO₂ adózási rendszere többnyire az ETS-en kívüli szektorokra vonatkozik, azok dekarbonizációját célozza meg, hiszen az EU ETS alapvető célja is a dekarbonizáció, így az erre történő ösztönzés az ETS hatékony működtetésével valósul meg. Amennyiben egy ország CO₂ adózási rendszere mégis az ETS-en belüli szektor(ok)ra vonatkozik (pl. Hollandia), annak célja az EU ETS tagállami hatékonyságának növelése.

Mindezek miatt kérjük, a Kormányrendeletet helyezzék hatályon kívül, illetve amennyiben ez nem lehetséges, kerüljön sor ennek módosítására.

Kérjük, hogy a Kormányrendelet szerinti fizetési kötelezettség csak a 2024. január 1-től kezdődő időszakra vonatkozzon, valamint, hogy a jelenleginél kisebb adókulcsok megállapításával a tranzakciós díj és a szén-dioxid kvóta adó csökkenjen.

Az említetteken túlmenő javaslataink a következők:

Nr	Javasolt módosítás
1	A Kormányrendelet szerinti fizetési kötelezettség (a Kormányrendelet 1. par. b) pontja szerinti 10 ezer tonna helyett) kizárólag a 25 ezer tonna feletti kibocsátású létesítményekre vonatkozzon.
2	A Kormányrendelet által meghatározott új rendszer egyértelmű célja (az 1. par. a) pont szerinti 50 %-os szabály várható hatásai helyett) más EU-országok CO2 adózási gyakorlatának megfelelően a kibocsátás csökkentésére ösztönzés legyen, és vagy egyáltalán ne vonatkozzon az EU ETS szektorra, vagy ha mégis, a cél egyúttal az EU ETS hazai hatékonyságának növelése legyen. (Egy ilyen, diszkrimináció nélküli, egyértelműen dekarbonizációra ösztönző rendszerben az ETS referencia-érték (benchmark) feletti kibocsátást terhelné az új adó, így a benchmark alatti kibocsátás esetében a fizetendő adó 0 Ft.)
3	Valamennyi létesítmény kibocsátás-csökkentést célzó beruházásai számára pályázati lehetőség biztosítása (pl. EU-forrásokból), megfelelő mértékű vissza nem térítendő támogatásokkal.

Megítélésünk szerint a Kormányrendelet ilyen irányú módosításával minimalizálhatók a várható negatív hatások, illetve ezáltal biztosítható a hazai kibocsátás csökkentésére, az iparágak védelmére, valamint az állami bevételek vélhető maximalizálására vonatkozó célok hatékony összekapcsolása.

Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség