A Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség észrevételei „A magyar építészetről szóló törvény koncepciója” című, 2023. február 23-i keltezésű, az Építési és Közlekedési Minisztérium által készített dokumentumhoz

Állásfoglalások

2023.03.09.

A magyar építészetről szóló törvény koncepciója című (és 2023. március 1-én 2023. március 9-i véleményezési határidővel társadalmi egyeztetésre bocsájtott), 79 oldal terjedelmű, átfogó jellegű dokumentumból kizárólag az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártásra vonatkozó részeket tanulmányoztuk át, konkrétan a következőket:

JelölésFejezetOldalFejezet címeVonatkozó szövegrészek

A

2.7Értelmező rendelkezésekMagyar építési termék: olyan építési termék, mely magyar alapanyagból, magyar tulajdonú gyártó részéről, Magyarországon kerül előállításra.”

B

3. e.10A Törvény célja és hatályaa magyar építőanyagok (…) felhasználásának előtérbe helyezését segíti

C

4. h.19Építészeti alapelvekA hazai ellátásbiztonság elve

D

12.1.58Építményekkel és tájépítészeti alkotásokkal szemben támasztott követelményekÉpítménybe az alapkövetelményeknek megfelelő építési terméket építhető be”, stb.

E

12.10.66-68Építésgazdasági intézkedések(teljes fejezet)

F

13.72-73Nyilvántartások, szakrendszerek és elektronikus felületekÉpítőipari nyomonkövetési rendszer (ÉNYR) (és vonatkozó részei)

(A fenti táblázat bal oldali oszlopában vörös betűszínnel jelölt, általunk meghatározott jelölések célja, hogy alkalmazásukkal egyértelművé váljon, hogy az alábbi vélemények konkrétan mely szövegrészre vonatkoznak. Amennyiben az összes fenti részről beszélünk, ezt külön nem jelöljük, amennyiben azonban kifejezetten valamelyik szövegrészre vonatkozik egy észrevétel, annak betűjelét a megfelelő helyen, vörös betűszínnel szerepeltetjük.)

Véleményünk szerint az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártásra vonatkozó (a 79 oldalból mindössze kb. 3 oldal terjedelmű) szövegrészeket a dokumentum további részeitől elkülönítve, önállóan kellene kezelni. Javasoljuk ezeket a jelen koncepcióból törölni, és az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártási területre vonatkozóan alapos előkészítés után egy önálló koncepciót megalkotni.

Az ehhez kapcsolódó érveink a következők:

1) A koncepció egészébe történő megfelelő illeszkedés hiánya

A dokumentum építőanyag-, illetve építésitermék-gyártásról szóló részei (a terület sajátosságai miatt) szakmailag nem illeszkednek megfelelően a koncepció egészébe. A témával foglalkozó részek műfajuk miatt is kilógnak a koncepcióból: míg más részek többnyire megfelelően kifejtettek, ezek kevésbé részletesek, helyenként vázlatszerűek, így nem a rendkívül komplex terület súlya szerinti mélységben foglalkoznak a kérdésekkel.

2) Koncepciókészítés a stratégiaalkotás előtt

Az építésgazdasági (azon belül kiemelten az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártásra vonatkozó) stratégia felülvizsgálatára irányuló, 2022 őszén megkezdett folyamat tudomásunk szerint eddig nem járt eredménnyel. Emiatt sajnos nem készült olyan dokumentum a területre vonatkozóan, amely az aktuális helyzet alapos és objektív szakmai, gazdasági, jogi szempontú elemzése után határozná meg a főbb célokat, a szükséges intézkedéseket és ezek idő- és erőforrásigényét, valamint az intézkedések várható konkrét eredményeit és hatásait.

Az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártási területre vonatkozó koncepciót célszerű az így meghatározott stratégia mentén kialakítani: ezáltal biztosítható a helyzetfeltárás –> célok –> intézkedések –> hatások (véleményünk szerint jelenleg nem megfelelő) konzisztenciája.

3) Vitatható és ellentmondásos célrendszer

a) „Ellátásbiztonság biztosítása”

A koncepcióban az „ellátásbiztonság biztosítása (ld. C, illetve elsősorban E) fontos célként szerepel, ugyanakkor ilyen jellegű jelentős problémákat (kivéve a cementellátás területén, ld. még a 4. pontban) jelenleg nem látunk, ráadásul az építési piacon erőteljes visszaesés várható, így érthetetlen, milyen konkrét, ellátásbiztonsághoz kapcsolódó problémák indokolják ezt a célmeghatározást. Ebből a szempontból véleményünk szerint van még idő az alapos előkészítés után történő koncepcióalkotásra.

b) „Magyar építőanyagok felhasználásának előtérbe helyezése”

A koncepció leghangsúlyosabb célkitűzése „a magyar építőanyagok felhasználásának előtérbe helyezése” (B), illetve, hogy „az elérhető legnagyobb arányban kerüljenek felhasználásra magyar alapanyagok és magyar építési termékek” (C). A „magyar” építési termék definíciója (A) ugyanakkor szakmailag erősen vitatható, és nem látható, hogy ennek alkalmazásával miképpen érhető el a koncepcióban szereplő (B) további fontos cél, azaz „a magyar építésgazdaság fejlődése”. Ez egyúttal a témához kapcsolódó eszközök létjogosultságát is megkérdőjelezi (pl. „magyar” címke (D); gyárvásárláshoz kapcsolódó állami elővásárlási jog; bányászati jog magyar tulajdonú vállalkozások és magyar magánszemélyek részére; magyar építőanyag-gyártók energiahatékonyság-növelésének ösztönzése (E)).

Az említett definícióban megjelenik, hogy az előállítás magyar alapanyagból és Magyarországon történjen, de kimarad belőle a hazai munkaerő foglalkoztatásának szükségessége, pedig ez rendkívül fontos Magyarország számára. A definícióval kapcsolatban ugyanakkor a legvitathatóbb, hogy kizárólag azt tekinti „magyar” terméknek, amelynek gyártója is magyar tulajdonú, miközben egyetlen konkrét utalás / magyarázat nincs arra, hogy pusztán a tulajdonviszonyok hogyan befolyásolják az (építés)gazdaság fejlődését.

Az építési és közlekedési miniszterrel folytatott, az építészeti törvény koncepciójára is kitérő, 2023. február 15-án megjelent interjúban is elhangzott például, hogy „a külföldieket ki kell szorítani”, de sem az interjúból, sem pedig a koncepcióból nem tudjuk meg, hogy konkrétan milyen hátrányokat okoz a külföldi tulajdonlás (főleg pl. akkor, ha egy építési termék hazai alapanyagból, Magyarországon és hazai munkaerővel készül). Nem derül ki az sem, hogy a külföldi tulajdon Magyarországon általában, tehát valamennyi ágazatban hátrányos, vagy kizárólag az építőanyagiparban, és ha csak az utóbbiban, ezt milyen tények / gazdasági mutatók támasztják alá.

Iparágunk egyik meghatározó termékcsoportját nemrég vizsgálta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH): a kerámia falazóelemek piacán lezajlott gyorsított ágazati vizsgálat 2021. szeptember 23-i végleges jelentése alapján a vizsgálat kifejezetten megnyugtató eredménnyel zárult. A fő megállapítások között pl. a következők szerepeltek: „nem tapasztalható érdemi áremelkedés a kerámia-falazóelemek körében a gyártói szinten, sőt, 2021-ben inkább csökkentek az árak, mintsem nőttek”; illetve az ágazati vizsgálat eredményei alapján az látszik, hogy alapvetően nincs hiány Magyarországon téglatermékekből”. Nem merült fel, hogy a külföldi tulajdonú gyártók bármilyen negatív hatással lennének az adott területre, illetve a GVH a tulajdonviszonyok helyett a cégméretet / piaci részesedést tartotta meghatározónak (pl. „jelentősebb gyártók”, „jelentős méretű szereplők”, „jelentős piaci részesedésű gyártók”). (A GVH nemrég az építőanyaggyártás további iparágainak gyorsított vizsgálatát is elvégezte, és tudomásunk szerint ezekben sem azonosított versenyproblémát.)

Amennyiben egy építési termék hazai alapanyagból, hazai munkaerővel és Magyarországon készül, további fontos szempont lehet, hogy pl. egy gyártó mennyi adót fizet be, milyen jelentős exporttevékenységet folytat, milyen széles hazai beszállítói / szolgáltatói körrel és hazai CSR tevékenységgel rendelkezik, illetve Magyarország számára mennyire előnyös módon használja fel a megszerzett profitot (pl. innováció, fejlesztések, beruházások). Nem tudunk olyan elemzésről, amely bizonyítaná, hogy a hasznosság szempontjából (és az építőanyagipar területén) a tulajdonviszony a meghatározó, és így egyértelműen kimutatható lenne, hogy a „külföldi” tulajdonos „káros” (pl. csak kiviszi a profitot), a „magyar” tulajdonos pedig „hasznos” – ez ennél lényegesen összetettebb kérdés.

Ami biztos: a hazai tégla- és cserépiparban tevékenykedő, hazai alapanyagból, hazai munkaerővel és Magyarországon gyártó, külföldi tulajdonú vállalatok megítélésünk szerint kifejezetten hasznosak, hiszen jelentős hozzáadott értéket termelnek Magyarország számára. Az előzőekben már említett jellemzőkön kívül (adófizetés, export, beszállítók, CSR) élen járnak az innovációban, technológiai fejlesztésekben, és miközben folyamatos (és jelentős saját forrásból történő) beruházásokkal fejlesztik hazai tevékenységüket, a teljes iparág, köztük a hazai KKV-k fejlődésére is húzóerőként hatnak.

c) Fontos, de a koncepcióból kimaradó célok

Az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártási területre vonatkozó koncepció megalkotása előtt fontos lenne az aktuális helyzet alapos és objektív elemzése: így azonosíthatók azok a fő problémák, amelyek kezelésére irányuló célok meghatározhatók. Az eddig kimaradó, de kiemelten fontos célok (pl. importkitettség csökkentése), majd a hozzájuk kapcsolódó intézkedések így megfelelő súllyal kerülhetnének be a kialakítandó koncepcióba.

4) Drasztikus eszközök, rendkívül negatív várható hatások (E)

A koncepcióban vázolt (és véleményünk szerint vitatható) célokhoz tartozó intézkedések rendkívül erőteljes piaci beavatkozást jelentenének, ugyanakkor nem láthatók a területen olyan valós problémák, amelyek kezelése kifejezetten ilyen jellegű eszközöket igényelne, ráadásul ezek alkalmazása a várt célok és hatások ellenkezőjét idézheti elő (ld. pl. cement-ellátási problémák).

Az itt szereplő intézkedések számos hazai és nemzetközi jogszabályba is ütköznek, ezért kiemelten fontos ezek koncepcióból való törlése. A tervezett intézkedések többségére vonatkozóan (exportkorlátozás, árszint és 90%-os járadék, kötelező termelési szint) a már hatályban lévő, hasonló tartalmú kormányrendeletek (pl. 404/2021.(VII.8) Korm. rendelet) miatt jelenleg EU-s kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban (ld. INFR(2022)4009 és INFR(2021)2158).

A már említett 404/2021.(VII.8) Korm. rendelet módosítása miatt 2023. február 21-től iparágunk, a hazai tégla- és cserépipar (TEÁOR 2332) érintett hazai vállalatai (nagyvállalatok, amelyek 2019. évi nettó árbevétele min. 3 mrd Ft volt) is az ún. kiegészítő bányajáradék fizetésére kötelezettek: ez a koncepcióban szereplő intézkedésekhez hasonló beavatkozást jelent.

A kormányrendelet szerint a 2020. január 1-jén alkalmazott nettó értékesítési ár és a kormányrendelet 1. mellékletében található, termékcsoportonként meghatározott arányszám szorzataként kalkulált árat kell figyelembe venni az ún. áron felüli értékesítés esetében: az esetleges árbevétel-különbség 90%-át kell kiegészítő bányajáradékként megfizetni. Az említett arányszámok (szorzók) nagysága különösen érthetetlen, hiszen az így kialakított ár alkalmazása (egyetlen, nem jelentős termékcsoport kivételével) valamennyi termékcsoportban az érintett vállalatok versenyképességét, üzleti eredményességét veszélyezteti: ha betartják a szorzókkal kalkulált árat, akkor önköltség alatti gyártásra, ha nem, akkor a vállalhatatlanul magas kiegészítő bányajáradék megfizetésére kényszerülnek. Nem tudjuk, az említett szorzók kialakítása hogy történt, de úgy látjuk, ezek egy részében még a 2020-2023 közötti időszak általánosabb jellegű statisztikai mutatói (pl. inflációs adatok, fizikai bérindex) sem érvényesülnek megfelelő mértékben, az iparági és termékspecifikus sajátosságokat, az érintett iparág energiaintenzitása miatt elsősorban az energiaárak, azon belül főleg a gáz árának ismert, már 2021 őszétől jelentkező drasztikus emelkedését pedig lényegében egyáltalán nem vették figyelembe.

Magyarország történelmi iparágát, a tégla- és cserépipart mindez nem csak nehéz helyzetbe hozza, hanem fennmaradását is veszélyezteti, ráadásul az intézkedés iparágunkon túlmenő, építésgazdasági / gazdasági várható hatásai is rendkívül károsak. (2023. február 22-én emiatt az említett kormányrendelet módosítására vonatkozó levelünket a miniszterelnöknek és több miniszternek is megküldtük.)

Az alábbi táblázatban (iparágunkra vonatkozóan, de általánosítható tanulságokkal) részletesen kifejtjük az adott piaci beavatkozástól várt, rendkívül negatív hatásokat: véleményünk szerint a koncepcióban szereplő újabb intézkedésektől más iparágakban is hasonlóan súlyos, negatív hatások várhatók.

1Az érintett gyártók elbizonytalanítása visszavetheti, sőt akár teljesen ellehetetleníti a hazai gyártást az érintett termékcsoportokban, a termelés csökkenése miatt pedig kevesebb hazai gyártású termék kerül a piacra, ami akár ellátásbiztonsági problémákhoz is vezethet. A kormányrendelet által közvetlenül érintett nagyvállalatok esetleges árcsökkentése a KKV-k versenyképességét és üzleti eredményességét is veszélyezteti, hiszen az alacsonyabb piaci ár miatt ők is a termékeik önköltségi ár alatti, veszteséges eladására kényszerülnek, így a kormányrendelet az érintett iparágak egészét hozza előnytelen helyzetbe. A gyártás csökkenésével induló folyamat létszámleépítésekkel, majd gyárbezárásokkal folytatódhat, ezáltal a magyar gazdaság számára komoly értéket jelentő, legmagasabb technológiai szintű kapacitások épülhetnek le, pusztulnak el, illetve ezek a kapacitások és a hozzájuk kapcsolódó technológiai tudás, know-how, innovációs képesség Magyarország helyett más országokba kerülhet. A kapacitások leépülése továbbá az iparág vállalatait körülvevő, széles beszállítói kör (köztük KKV-k) ellehetetlenüléséhez vezethet.
2A hazai iparágak jelentős versenyhátrányba kerülése más országok hasonló iparágaihoz képest az import termékek beáramlásának kedvez. A hazánkban gyártott égetett kerámia termékekhez képest akár silányabb minőségű import termékek fokozódó térnyerésével kezdődő folyamat végére a hazai gyártás teljesen megszűnhet, és a keresletet kizárólag az import termékek szolgálják ki.
3Az iparág versenyképességének csökkenése olyan helyettesítő termékek térnyerését eredményezheti, amelyek akár lényegesen alacsonyabb műszaki tartalommal rendelkeznek a kiváló minőségű égetett kerámia termékekhez képest – ez a hazai épített környezet minőségének romlásához vezethet.
4A hazai gyártás ellehetetlenülése az export tevékenység drasztikus csökkenését vonja magával. Az export tevékenység a kerámia tetőcserép-gyártás területén a leginkább meghatározó, ugyanakkor az önköltség növekedéséhez képest itt szerepel az egyik legalacsonyabb arányszám. Az export várható csökkenése a magyar gazdaság egyik kiemelt céljának teljesítését akadályozza, egyúttal értelemszerűen az állami bevételek csökkenését eredményezi.
5Az érintett iparág versenyképességének csökkenése a már előkészített, illetve megkezdett (köztük részben a kormány által is támogatott) beruházások és fejlesztések elmaradásához / leállásához vezet. A gyártók ellehetetlenülését eredményező körülmények miatt bekövetkező hazai befektetések elmaradása egyúttal azt jelenti, hogy az eredetileg tervezett energiahatékonyság-növelési, CO2 kibocsátás-csökkentési, klímavédelmi célok sem teljesülhetnek, ezek a beruházások Magyarország helyett más országokban valósulhatnak meg.

5) Építőipari Nyomonkövetési Rendszer (ÉNYR): vitatott és megválaszolatlan kérdések (F)

Az ÉNYR alapja a koncepció szerint az Intelligens szállítólevél (ISZ), a Teljesítménynyilatkozatok adatbázisa (TNYA) és a Termékadatbázis (TA), célja pedig „a digitalizálás erősítése”. Az erre vonatkozó szakmai egyeztetések még nem jutottak nyugvópontra, amiben szerepe lehet annak, hogy a konkrét célok még nem teljesen tisztázottak. Az ÉNYR kifejlesztése előtt fontos lenne a célok pontosabb meghatározása: a digitalizáció az építésgazdaság fejlődését előmozdító konkrét célok megvalósításának hatékony eszköze lehet, ezek tisztázatlansága ugyanakkor nem kívánt célok teljesülését eredményezheti (pl. az adminisztratív terhek, illetve a bürokrácia növekedése).

A témával kapcsolatban kiemelten fontos szempont, hogy az építési termékek forgalmazására vonatkozó 305/2011 EU rendelet (továbbiakban CPR rendelet) 7. cikkelyének vonatkozó szövegrésze értelmében („a harmonizált területen meghatározottakon kívül nem állapítható meg semmilyen más tájékoztatási, nyilvántartási vagy egyéb követelmény”) eleve megkérdőjelezhető a tervezett ÉNYR jogszerűsége.

Az is lényeges, hogy a CPR rendelet alapján a gyártóknak már most is számos adminisztratív feladatuk van, hiszen pl. az általuk előállított termékek alapvető jellemzőiről ún. teljesítménynyilatkozatot (DoP) állítanak ki – a gyártók jelentős részénél ez már eleve QR-kódok alkalmazásával történik.

Az említett eszközökkel kapcsolatban még az alábbi kérdések, illetve problémák merülnek fel:

ISZA koncepció szerint ennek tartalmaznia kell „a termék lényeges tulajdonságait tartalmazó QR-kódot”: ez azt jelenti, hogy CPR rendelet szerinti DoP-ban már eleve megjelenő információkat az ISZ-ben meg kellene ismételni? (Ha igen, ennek célja nem világos, de a gyártók adminisztratív terheit biztosan növeli.)
TNYAA CPR rendelet szerint a gyártónak a termékhez kell mellékelnie a DoP-ot: melyik piaci szereplőnek és pontosan miért szükséges még egy DoP-okat tartalmazó adatbázis is?
TAA CPR rendelet folyamatban lévő módosítása miatt várhatóan EU-szintű termékadatbázis készül, ezért teljesen felesleges egy párhuzamos hazai adatbázist létrehozni.

6) Az építési termékkel szembeni alapkövetelmények: felesleges kiegészítő szabályozás (D)

Az építési termékekkel szembeni alapkövetelményeket a CPR rendelet már most is tartalmazza, ráadásul ennek folyamatban lévő módosítása során az egyik kiemelt cél éppen a környezeti / fenntarthatósági szempontok bekerülése, így ezen a területen is szükségtelen a párhuzamos hazai szabályozás. (A „magyar” címkéről a 3) b) pontban, a nyilvántartásokról pedig az 5) pontban volt szó: ezek a tételek is törlendők az alapkövetelmények közül.)

Az építőanyag-, illetve építésitermék-gyártási területre vonatkozó önálló koncepció megalkotásában nagyon szívesen közreműködünk: előre is köszönjük az ezzel kapcsolatos megkeresést.

Budapest, 2023. március 9.

Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség

Az állásfoglalás innen letölthető nyomtatható formában.