A Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség észrevételei az Építési és Közlekedési Minisztérium által 2023. október 5-én társadalmi egyeztetésre bocsátott „2023. évi … törvény a magyar építészetről” című dokumentummal kapcsolatban

Üdvözöljük, hogy lehetőségünk nyílt a magyar építészeti törvény tervezetének véleményezésére, továbbá, hogy a korábbi (2023. márciusi) észrevételeink közül több is megfontolásra, az új tervezetbe beépítésre került.
Továbbra is fenntartjuk azon véleményünket, hogy a törvény elfogadását megelőzően szükséges egy átfogó, hosszú távra kitekintő, piaci elemzésen alapuló, az európai uniós jogszabályi keretrendszert és a meglévő intézkedéseket figyelembe vevő építésgazdasági stratégiát alkotni. Fontosnak tartjuk, hogy az új törvény ne szabályozza túl iparágunk működését, ill. ne avatkozzon be indokolatlan mértékben a piaci folyamatokba.
Reményeink szerint részesei lehetünk majd az építészeti törvény valódi súlyát adó végrehajtási rendeletek kidolgozási folyamatának egy szoros, szakmai együttműködés keretében.

Részletes észrevételeink:

Fejezet /szakasz	Oldal	Szöveg	Észrevétel
16.§	12.	28. építési termék: az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 9-i 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet) I. fejezet 2. cikk 1. pontja szerinti építési termék	Javasoljuk ebbe beleérteni azon épületgépészeti termékkört is, amelyre a 305/2011 CPR rendeleten túl a 275/ 2013 kormányrendelet vonatkozik. (azaz: 305. szerinti építési termék: „…bármely olyan termék vagy készlet, amelyet azért állítottak elő és hoztak forgalomba, hogy építményekbe vagy építmények részeibe állandó jelleggel beépítsék, és amelynek teljesítménye befolyásolja az építménynek az építményekkel kapcsolatos alapvető követelmények tekintetében nyújtott teljesítményét.”)
16.§	14.	56. hagyományos vagy természetes építési anyag: hagyományos vagy az örökségmegőrzésnek megfelelő módon, jellemzően fa, terméskő, föld, agyag, nád, szalma és más természetes vagy növényi anyagból előállított és elsődlegesen helyben felhasznált építési anyag;	A fogalom örökségvédelmi szempontból érthető, azonban további pontosítása szükséges:A „természetes” jelző alá tartozó anyagok, anyagtípusok halmaza pontos meghatározás nélkül önkényes lenne: például valamennyi ásványi alapú anyag éppúgy számíthat „természetes”-nek, mint a felsorolt anyagcsoportok. Ezért definiálni szükséges az alábbiakat: – a „hagyományos eljárás”-t, mert az építőanyag gyártásban nehezen értelmezhető; – a „természetes” fogalmat, amely szubjektív elemeket tartalmaz; – az „elsődlegesen helyben felhasznált” fogalmat (gyakorlati kérdés, hiszen egy saját célra legyártott szériára hivatkozva később folyamatosan gyárthat értékesítésre egy szereplő) Továbbá, a fogalom kiegészítését javasoljuk:  „56. hagyományos vagy természetes építési anyag: hagyományos vagy az örökségmegőrzésnek megfelelő módon, jellemzően fa, terméskő, föld, agyag, nád, szalma és más természetes vagy növényi anyagból előállított és elsődlegesen helyben felhasznált építési anyag, amelynek teljesítménye az előírt módon igazolt.”
16.§	15.	78. magyar építési termék: olyan építési termék, amely több mint 50%-ban magyar építési alapanyagból állítanak elő, vagy amelyet több mint 50 %-ban magyar tulajdonban álló gazdasági társaság Magyarországon állít elő;	Kérjük, hogy a „magyar építési termék” definíciójában hangsúlyosan a magyarországi előállítás és a hazai foglalkoztatás – és adózás – legyen előtérben, mivel leginkább e tényezők jelentik a hazai hozzáadott értéket. Ezért javasoljuk a fogalom kiegészítését:  78. magyar építési termék: olyan építési termék, amely több mint 50%-ban magyar építési alapanyagból állítanak elő, vagy amelyet több mint 50 %-ban magyar tulajdonban álló gazdasági társaság, vagy amelyet 100%-ban magyarországi adóalany munkavállalók, Magyarországon állítanak elő. Kiemeljük, hogy a magyarországi gyártók tulajdontól függetlenül (már csak a magas szállítási költségek miatt is) – ahol csak lehetséges – helyi, „magyar” alapanyagokat használnak fel minden olyan területen, ahol azok piaci-iparszerkezeti okból fellelhetők, elérhetők.Az egyes termékeken belül a „magyar alapanyag” arányát éppen emiatt iparszerkezeti fejlesztéssel, egyes import összetevők magyarországi gyártásának meghonosításával lehetne növelni. Fontos megjegyeznünk továbbá, hogy nehézkes és költséges lenne az összetételt egy sok összetevős építési termék (pl. építőkémia termék esetében) esetében meghatározni. Az összetevők és azok forrásai ráadásul időről időre változhatnak. Egy elméletileg működőképes rendszer emiatt igen jelentős plusz adminisztratív terhet jelentene a gyártóknak, amely a többi adminisztrációs kényszer mellett veszteségeket is okozhat a gazdálkodásban vagy kényszerű árnövekedést.   Mindkettő a hazai gyártás versenyképességét rontaná és növelné az import nyomást.
184.§	124.	(1) Építési terméket az építménybe betervezni és beépíteni csak az építményre vonatkozó alapvető követelmények teljesülése mellett szabad. (2) Az építési termék az (1) bekezdésben foglalt követelmények teljesülése érdekében beépítésre akkor alkalmas, ha: a) az építési termékről kiállított teljesítménynyilatkozatban, vagy egyedi műszaki dokumentációban foglaltak igazolják az elvárt (különösen tervezési programban, építészeti-műszaki dokumentumban) műszaki teljesítményeknek való megfelelést, b) az építési termék teljes életciklusa során a természetes erőforrások használata fenntartható, c) az építési termék a) pontban meghatározott dokumentuma az építésgazdaságért felelős miniszter által létrehozott és működtetett adatbázisban (NÉNY) fellelhető, d) az építési termék rendelkezik a termék előállítási helye és az alapanyag eredete szerinti jelöléssel. (3) Az építési termék teljesítményállandóságának értékelésére és ellenőrzésére, valamint a műszaki értékelő szervezetek kijelölésére, bejelentésére és tevékenységére a megfelelőség-értékelő szervezetek tevékenységéről szóló törvény előírásait kell alkalmazni a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt előírásokkal együtt.	A 184. § (2) b) pontja: ebben a formában nem értelmezhető (véleményünk szerint további pontosításokkal sem), hiszen: – A „természetes erőforrások” kifejezés nem definiált. – A teljes életciklusra vonatkozó méréseknek még nincs szabályozásban megjelenő, egységes (európai, hazai) jogszabályban lefektetett módszertana. Az alacsonyabb vagy kedvezőbb környezeti lábnyommal bíró termékek beépítésére törekvés kiemelt szabályozói cél, amely egybeesik lényegében minden magyarországi építőanyag-gyártó hosszú távú gyártói elköteleződésével.  Módszertani oldalról ez további iparági – nemzetközileg is egységes – méréseket és kölcsönös elfogadást igénylő módszertan bevezetését igényli. Erre az új, készülő CPR szabályozás is kitér majd. Javaslatunk a b) pont jelenlegi szövege helyett: „b) az építési termék megfelel a fenntarthatósági szempontokra vonatkozó előírásoknak.” A 184. § (2) d) pontja: a további termék-jelölés önálló, új kísérő dokumentációt és/vagy adattartalmat igényelne, tovább növelve az adminisztrációs és pénzügyi terheket.Ezért e téren kifejezetten egyszerű, előremutató részletszabályozásra van szükség (v.ö.  sok összetevős termékek).Továbbá, megfontolandó e célra a tervezett termék adatbázist használni. A 184. § (3) pontja: Alkalmazni javasolt a 275/2013 kormányrendelet tartalmával együtt az olyan termékeknél, amelyek nem tartoznak a 305/2011/EU hatálya alá (lásd: korábbi észrevétel a (28. építési termék” fogalmánál). Erre nézve egyértelmű, egységes és átlátható termék forgalmazási és bevezetési szabályozásra van szükség, figyelemmel a jóteljesítésre vonatkozó – állampolgári – jogra (amelynek része az építőanyag is, a beépítési technológia mellett).
193.§	124-125.	(2) A magyar építési anyagellátási lánc biztosítása érdekében az építési anyagok közül jogszabályban meghatározott szempontok szerint, jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén stratégiai jelentőségű építési anyagokat lehet meghatározni, melyek körét szükség esetén, időszakonként felül kell vizsgálni. (3) A (1) bekezdésben foglaltak érdekében az építésgazdasági intézkedésre okot adó állapot bekövetkezésének megítéléséhez kormányrendeletben meghatározott részletszabályok szerint a) az építési anyag előállítók, gyártók és forgalmazók, kereskedők, kormányrendeletben meghatározott építtetők, beruházók kötelesek az építésgazdaságért felelős miniszter által működtetett és felügyelt 20. § (2) bekezdés szerinti elektronikus információs rendszerbe (NÉNY) adatokat szolgáltatni, b) az építési anyag forgalmazók a meghatározott stratégiai jelentőségű építési anyagok Magyarország területéről történő kivitelét és Magyarországra történő behozatalát az arra jogosult szervezet részére köteles bejelenteni, és c) a Magyarországon képződött építési-bontási eredetű hulladékok – különös tekintettel a fémhulladékokra – újrafeldolgozása és értékesítése során törekedni kell arra, hogy az elsősorban Magyarország területén valósuljon meg. (4) A magyar államot, vagy más – Kormányrendeletben erre feljogosított szervet, szervezetet – az építési anyagok tekintetében elővásárlási jog illeti meg jogszabályban meghatározott esetekben és feltételekkel, amennyiben az építési anyag hazai felhasználása jogszabályban megjelölt közfeladat ellátásához, közszolgáltatás nyújtásához vagy közérdekű cél megvalósításához továbbá közbiztonság megteremtéséhez szükséges.	Üdvözöljük, hogy az intézkedések csak a stratégiai jelentőségű építőanyagok körére (nem pedig az összes építőanyagra) vonatkoznak (amely a 302-es kormányrendelet szerinti kört jelenti.) A 193. § (3) bekezdése: Fontos, hogy a bejelentési kötelezettség ne járjon visszaigazolási (várakozási) kényszerrel, hiszen az adminisztratív „várakozási időköz” beiktatása lassítaná a kivitelezéseket, a tervezetten felüli piaci igény esetében áruhiányt okozna, jogvitákat vonhat maga után.  A 193. § (4) pontja: Az elővásárlási jog gyakorlása jelentős kockázatot és bizonytalanságot teremtenének az iparág valamennyi szereplője számára. A hazai építőanyag-gyártóktól (jelentős részben) a kivitelezések helyszínére közvetlenül kerülnek ki a termékek. A gyártók és a kereskedők számára az ellehetetlenülés veszélye állna fenn minden külkereskedelmi irányban (akár már a gyártási segédanyagok vonatkozásában is), így a kivitelezők felé elmaradó szállítások jelentős károkat okozhatnak az értékláncban. Különösen érintheti mindez a nemzetközi viszonylatokban a többfázisú termékelőállítás lépéseit. Ezért javasoljuk olyan átmeneti időszak meghatározását, amely lehetőséget ad a beszállítói szerződéses kapcsolatokban ezen szabályozás érvényesítésére.
193.§	125.	[Építésgazdasági intézkedések] (1) Az építésgazdaságért felelős miniszter az adatszolgáltatások alapján ellenőrzi és felügyeli az építőipar, építési anyagok kutatásával, kitermelésével, gyártásával, kereskedelmével és nemzetgazdasági felhasználásával, minőségellenőrzésével az építési anyagellátási lánc követésével kapcsolatos gazdasági folyamatokat. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak eredményeként építésgazdasági intézkedésre okot adó állapot következik be, ha a) a kihirdetett veszély-, katasztrófahelyzet (például árvíz, földrengés, időjárási viszontagság, szél, orkán, jégeső) áll elő, vagy b) a stratégiai jelentőségű építési anyagok vonatkozásábanba) az építési anyag árszintje a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett inflációs ráta másfélszeresét meghaladóan nő, és bb) a stratégiai jelentőségű építési anyagok vonatkozásában nagymértékű hiány áll elő, vagy bc) a bb) pontban fennálló helyzetben a legalább 20 százalékos piaci részesedéssel rendelkező gyártó leállítja a termelést, vagy bd) egy külföldi gyártónak 60 százalékot meghaladó piaci túlsúlya lesz egy adott építési anyag előállításábanamely ellehetetleníti az állami vagy a kiemelten közérdekű, közbiztonság-védelmi és veszélyhelyzeti építési beruházások határidőben történő megvalósítását. (3) Az építésgazdaságért felelős miniszter a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével mérlegelési jogkörében a stratégiai jelentőségű építési anyag kivitelét az ellátásbiztonság garantálásához feltétlenül szükséges időtartamra, de legfeljebb egy évre megtilthatja.	A 193. § (1) pontja: Az építőanyag gyártók kutatási és gyártási adatszolgáltatása: A költségeket (és árat) növelő, versenyképességet rontó párhuzamos adatszolgáltatások elkerülésére javasoljuk a K+F-re és termelésre vonatkozó adatok lekérdezését a statisztikai adatokat kezelő intézményektől.  A 193. § (2) b) pontja: Az építőanyag-gyártás önköltsége és az inflációs ráta ellentétesen is mozoghat. A jelenlegi inflációs környezetben a jelzett arány realisztikusnak tűnhet, azonban ezt törvényben rögzíteni nem életszerű. Az előző években alacsony infláció és viszonylagos árstabilitás mellett emelkedett minden költségtétel szintje, amelyet az energiaár robbanása követett. Hasonló gazdasági körülmények ismételt előfordulása esetén az árszintekre vonatkozó hatósági piaci beavatkozások piactorzulást és az importkitettség növekedését eredményezhetik. A fentiekkel összefüggésben az „inflációs ráta másfélszerére” vonatkozó kitételt kérjük és javasoljuk törölni. A 193. § (2) bb) pontja: A „nagymértékű hiány” nem definit. Kérjük ennek körülhatárolását. A 193. § (2) bd) pontja: Tisztázatlan, mit jelent a „piaci túlsúly”.  Hangsúlyozzuk, hogy a piaci részesedések, pontosabban az azzal való visszaélések vizsgálta tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal az Országgyűlés felhatalmazásával rendelkezik, a vonatkozó beavatkozási és hatósági jogosultságokkal. Hangsúlyozzuk, hogy egy gyártó „piaci túlsúlya” a tulajdoni viszonyoktól függetlenül hathat a verseny dinamikájára. Ezért a tulajdonra vonatkozó jelzőt törölni kérjük. A 193. § (3) bekezdése: Az 1 éves exportkorlátozás egy indokolatlanul hosszú időszak, továbbá egy jelentős beavatkozás a piac önszabályozási mechanizmusaiba. Célszerű rövidebb, pl. negyedéves időszakot alapul venni a szabályozásban. Javaslatunk a 3) pont módosítására: (3) Az építésgazdaságért felelős miniszter a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével mérlegelési jogkörében a stratégiai jelentőségű építési anyag kivitelét az ellátásbiztonság garantálásához feltétlenül szükséges időtartamra, de legfeljebb egy évre  3 hónapra megtilthatja.
209.§	135.	[Az építésgazdasági nyilvántartás] (2) Az építésgazdaságért felelős miniszter – kormányrendeletben meghatározott módon, az a) és b) pont tekintetében az e-közigazgatásért felelős miniszterrel közösen – a NÉNY keretében az építési anyag ellátásbiztonsága, az átláthatóság érdekében az alábbi elektronikus dokumentációs rendszereket, alkalmazásokat működteti és használja: a) építési alapanyag adatbázis, b) építési termék adatbázis, c) teljesítménynyilatkozat adatbázis, d) építőipari költségadatbázis és e) amit kormányrendelet még ekként meghatároz. (3) A (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti adatbázisok a 215. §-ban foglalt nyilvántartás részeként jönnek létre. Az adatbázisok mind a NÉNY, mind a 215. § szerinti nyilvántartás részét képezik. (4) Az építésgazdaságért felelős miniszter, mint adatkezelő, kormányrendeletben meghatározottak szerint az NÉNY keretein belül az építési anyag előállító, gyártó alábbi adatait kezeli: a) természetes személyazonosító adatok, b) lakcím, értesítési cím, székhely, telephely, c) adóazonosító jel, adószám, d) jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetén a cég képviseletére jogosult neve, adóazonosító jele, lakcíme, e) elektronikus ügyintézés, kapcsolattartás esetén az elektronikus levélcím, telefonszám, f) bírságok, szankciók, fegyelmi büntetések.	A 209.§ (2) b) pontja:  Nagyon fontos, hogy ne legyen párhuzamosan (és ezzel a gyártókra újabb adminisztratív terhet hárítva) külön európai és hazai adatbázis: olyan, kifejezetten hatékony megoldásra érdemes törekedni, amelyben a hazai felhasználók az európai szintű adatbázisból (vagy szükség esetén annak egy speciális aloldaláról) tudják egy egyszerű lekérdezéssel „előállítani” a magyar adatbázist, illetve annak egy megfelelő, nemzeti részét. A készülő adatbázisba (az adatbiztonság és az adattakarékosság megfelelő érvényesülése miatt) a gyártóknak az általános adataikon (pl. név, cím stb.) kívül csak a honlapjukon található DoPC-khez vezető hivatkozást (permalink) legyen szükséges adott esetben termékenként feltölteni: az érintettek ennek alapján már le fogják tudni tölteni az adott DoPC-ket.  Ez a megoldás lehetőséget biztosít egyúttal arra, hogy szükség esetén bizonyos DoPC-k tartalmából újabb, már az egyes termékek jellemzőit tartalmazó adatbázist is fel lehessen központilag építeni. Mivel ilyen jellegű termékadatbázis létrehozásának gondolata Magyarországon – tudomásunk szerint – kifejezetten az állami beruházások miatt merült fel, célszerű ezt a feladatot állami szolgáltatásként, központilag, a releváns termékkörre vonatkozóan elvégezni: ez a leghatékonyabb megoldás, és így a gyártókra háruló adminisztratív terhek további növekedése is kiküszöbölhető. A megvalósítást és a tapasztalatok kiértékelését követően – a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével (egyúttal az új CPR mentén) lehetne a versenypiacokon látható, összetettebb termékutak, a bevezetéssel járó jelentős problémák (lassulás, eljárási hibák stb.) elkerülésével bevezetni.  Szabványok online elérhetőségét javasoljuk: A nyilvántartásokkal kapcsolatban e tervezetnél is felhívjuk a figyelmet az építőipari szabványok online (és lehetőleg magyar nyelvű) elérhetőségének biztosítására, amely jelentősen hozzájárulna az építésgazdaság versenyképességének erősítéséhez.

Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség