A tégla változatos alkalmazása – Koller József építész gondolatai
2019.12.11.
Szeretem a téglát, ezt az örök, ősi építőelemet. Eleink saját agyagos földjeiken felépített ideiglenes égetőkben állították elő, monogrammal ellátva. A természetközeli építőelemek változatos összeépítésével emberközeli épületek jöttek létre, és történelmi korszakok bizonyítják megbízhatóságát. Látszó felületként is szép struktúrát mutat, de az elemek játékával még ez a hatás is fokozható. Sok mai épületünkben vakoltan eltakarva is betölti szerepét.
A népi építészetben tájegységenként is változó volt alkalmazása. A Fertő-tájon jellegzetes tornácos parasztházaknál a téglaszerkezetet vakolták, és általában fehérre meszelték. A Dél-Dunántúlon egy portán belül is változó volt megjelenése. A lakóház vakoltan, „visszafogottan” állt az utcafronton, hogy a téglaarchitektúrával gazdagon díszített hátsó gazdasági épületekről ne vonja el a figyelmet, hiszen ott növekedett az eladásra szánt jószág.
A téglagyártás egyre nagyobb méreteket ölt. Újabb és újabb terméktípusokat és eljárásokat fejlesztenek ki, így ezt az egyszerű építőanyagot a korábbinál is újszerűbben, ötletesebben lehet felhasználni. A tégla előállítása során különböző technikákkal befolyásolni lehet a színét, méretét, formáját, állagát, szilárdságát, valamint tűz- és vízállóságát. A tervezőnek ezért tudnia kell, hogy a téglával kapcsolatban az adott feladatban mire van szüksége. Fontos a téglarakás módszereinek ismerete is, hiszen az, ahogy a tégla a társaival egységbe olvad, meghatározza az épület struktúráját, színét, textúráját, kisugárzását, azaz egész megjelenését.
Tervezett épületeimnél a történeti múltból örökölt környezethez való alkalmazkodás is ösztönzött a tégla alkalmazására. Debrecenben, az Igazságügyi Központ esetében is így történt.
Koller József
Ybl- és Pro Architectura-díjas építész
