Az elfeledett kastély

A tatai Esterházy-kastély a főúri család tata-gesztesi uradalmának központjában épült az 1760-as években, Fellner Jakab tervei szerint. A visszafogott külső díszítés pompás, rokokó belsőt rejt, az emeleten stukkódíszes mennyezetek, faragott ablaktokok jellemzik a reprezentatív tereket. A 19. században több ütemben is gazdagították az enteriőrt, így egy jóval harsányabb, plasztikusabb neorokokó réteg is megfigyelhető. A díszterem, vagy ahogyan a család nevezte és használta, a nagyebédlő ilyen rokokó-neorokokó stílusú. Olajzöld faburkolata a 19. század végén készült. Hasonlóan gyönyörű a már említett grófnői, illetve a mintás holland csempével burkolt grófi fürdőszoba.

A csodás belső terek a második világháború után hamar az enyészeté lettek, a kastélyt ugyanis kórházzá alakították, s egészen a rendszerváltásig egészségügyi intézményként működött. Az épületet drasztikus módon átalakították: a kápolnát például demens betegek fürdőjeként használták, a boltozatos, festett teret álmennyezettel vágták ketté. Az épület állaga nagyon leromlott, fűtetlenül, funkció nélkül várta a szebb napokat.

A Nemzeti Kastélyprogram keretében 2015-ben kezdődött a felújítás előkészítése, a következő év első felében zajlott a tervezés. Az építkezés 2018 derekán indult meg, és a klasszikus építőmesteri munkák kivitelezése tavaly decemberben be is fejeződött. – Sajnos az országosan jellemző állapot fogadott minket – emlékezett vissza Seres András restaurátor. – Mindig megrázó látni, hogy egy korábban kulturális-gazdasági-politikai központként is működő, hajdan mindezeket hosszú időn keresztül képviselő épületegyüttes a források és funkciók elvesztése következtében mennyire leromlott állapotba kerülhet néhány évtized alatt. Még akkor is, ha az utóbbi időkben már megvolt az igyekezet az értékeinek megtartására – állapította meg.

A szakemberek számára nagy öröm megkísérelni a szinte lehetetlent, megtartani egy épületet, s legalább a még részben vagy egészében megmaradt értékeket restaurálni. – A kastélyegyüttesről eredeti tervek korlátozott számban álltak rendelkezésre. Az épületet fel kellett mérni, meg kellett „tanulni” annak arányrendszerét és működését – elevenítette fel Szentkuti Viktor tervező.

A felújítás során törekedtek a meglévő falazatok, kiváltások és párkányok eredeti, tömör téglákkal történő helyreállítására, különösen a teherhordó falak esetében. A tervezők hosszú évekre visszamenő tapasztalata, hogy a tömör, kis- és nagyméretű tégla rendkívül jó és tartós építőelem, használata prioritást élvez műemléki épületek helyreállításában.

A szocializmusban történt átalakítás során rengeteg eredeti falfestés megsemmisült, ráfestettek vagy egyszerűen lecsempézték. Ezeknek a megmaradt festéseknek a lehetséges bemutatása, bemutathatósága rendkívüli feladat elé állította a kivitelezőket. A különböző korszakokból fennmaradt falfestések egy részét teljesen helyreállították, a többit részlegesen mutatják be.

A viszonylag nagy mennyiségben megmaradt, táblás és különleges rombusz alakú parketták megőrzése és restaurálása szintén nem volt könnyű. A parkettát részben eredeti helyén sikerült megóvni, részben némi átcsoportosítással alakítottak ki összefüggő felületeket, úgy, hogy egységes esztétikai hatásuk hozzájáruljon a kastélybelső műemléki koncepciójához. Leginkább a főépület emeleti szintjén sikerült megőrizni a parkettát, közel ötszáz négyzetméteren.

A földszint teljes parkettaburkolatán túl számos más elem pótlása is szükségesnek bizonyult, ezek közé tartoznak a kápolna színes ólomüveg ablakai, a belső kovácsoltvas korlátok és a beépített bútorok, amelyeket a fellelt eredeti minták, korabeli fotók és a történeti kutatások alapján próbáltak rekonstruálni. Helyreállítható állapotban maradtak meg azonban a nyílászárók kőkeretei, így a homlokzati ablakok, ajtók keretező kőelemei mind eredetiek, ezeket nem kellett kőutánzatokkal pótolni.

Talán a legkisebb, de az egyik legkedvesebb feladat a homlokzat napórájának rekonstrukciója volt – idézte fel Seres András. Bár a mutató és néhány nyom a falon megmaradt belőle, valójában archív fotó alapján, szakemberek segítségével készült el.

A felújított terek berendezése részben modern vitrinekkel, bútorokkal, részben eredeti, restaurált műtárgyakkal kialakított enteriőrrekonstrukcióval valósul meg. Tata önkormányzatával együttműködve a hátsó parki kis tó környezetét is rendezték, így előreláthatólag idén ősszel megnyílhat a kastély.

A tatai kastély egy olyan főúri családnak adott otthont, amelynek képviselői diplomataként, hivatalnokként, katonaként szolgálták az uralkodót, magas pozíciókat betöltve az udvari rangsorban. Nem csodálkozhatunk azon, hogy királyaink többször is megfordultak itt. Az épület profilja az uralkodói látogatások, az ezekkel összefüggő jelentős események történetével is megrajzolható. A kastély kiállításai is ezt a témát járják majd körül, emellett a főúri otthon, a család, a vidéki kastélyhoz kapcsolódó szórakozások bemutatására is fókuszálnak.

Velkei Tamás