Csak természetesen!
2018.03.13.
Egy apró kis falu a Mecsek oldalában. Idilli környezet, csönd, nyugalom, jó levegő, cinkék, meggyvágók és tengelicek. És egy ház, amely tökéletesen illeszkedik ebbe a környezetbe. Ahol minden természetes. Ahol semmi sem műanyag, „csak” tégla, fa és kerámia. Ahol az ember jól érzi magát, mert a kettős téglafalszerkezet télen kellő hőszigetelést, nyáron hőtehetetlensége miatt kiváló klímát biztosít. A természet piedesztálja az építészetben.
A bútorasztalos-üzemet működtető házigazda, Károly, hatalmas zajban és stresszben élte az életét. Amikor esténként hazatért pécsi otthonába, ott sem lelte nyugalmát, hiszen a szomszédok közelsége és a tőlük áthallatszó zajok miatt nem tudott jól pihenni. Nem csoda hát, hogy csöndre, nyugodt környezetre vágyott, amit nagyszülei falujában, a Pécshez közeli Zengővárkonyban lelt meg.
„A területet három tulajdonostól vettük meg, a telek így összesen 4500 négyzetméter lett, itt tehát biztosan nem zavarnak a szomszédok” –kezd a történetbe Károly. „A munkám során sok olyan házat látok, amely hosszú távon nem biztos, hogy fenntartható. Mivel már mindkét fiunk nagy és a kirepülés küszöbén állnak, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy egy kisebb ház is elég nekünk, ezért azzal bíztuk meg Horváth András építész barátunkat, hogy kettőnkre tervezzen egy minden luxustól mentes, mégis élhető, takarékos és jól üzemeltethető családi házat. A 110 négyzetméteres lakótér akkor is bőven elég, ha a fiúk hazajönnek, vagy ha egy nagyobb vendégsereg gyűlik össze nálunk. Szeretek itt élni, rájöttem, mekkora szükségem van a természetközeliségre, bár ifjú koromban nem gondoltam volna, hogy szeretek majd a kertben dolgozni. Ez a legjobb stresszoldó. Itt nincs szomszéd, nincs zaj, de vannak madarak, vadnyulak és néha őzek, amelyeket órákig el tudok nézegetni.” – meséli Károly.
Tradicionális, mégis modern; rurális, mégis urbánus
Zengővárkony egy műemléki védettség alatt álló falu, tehát nem lehet bármit ide építeni. Az építési szándékot a műemlékvédelem felé is be kellett jelenteni, így az anyag és a forma máris meghatározottá vált: csak fa nyílászárót, csak cserépfedést és csak tégla falazatot engedélyeztek.
Horváth András építész régi vágya volt, hogy egy olyan épületet tervezzen, ahol nincs pótlólagos hőszigetelés, hanem a vastag téglafalak, a mélyen ülő nyílászárók a falusi építészet arányrendszerét és egyszerű logikáját követik, illetve a tető léptéke és anyaghasználata is környezetbarát. Mindezek ellenére a ház következetesen mai formajegyeket alkalmaz.
Az épület alapképlete egy egyszerű nyeregtetős tömeg az oromzat áltornácos visszahúzásával, illetve egy derékszögben elhelyezett góré; a két elem magas lábazatra kerül azáltal, hogy a telek lejt, a látszó téglával burkolt lábazat önálló szintté válik. A ház lakótéri része fehérre vakolt, a tetőszerkezet, az oszlopok, a góré faszerkezetei Károlyék munkáját dicsérik. Az épület jellegzetességét a sárgás tónusú, kézi vetésű klinkertéglából rakott homlokzati burkolófal adja, mely 10 centiméter anyagvastagságú. A lépcsőház tetején fémlemez fedés található, a vízcsendesítő a hagyományos magyar tömegformálást igyekszik megjeleníteni. A tetőn elhelyezett hódfarkú kerámiacserép, a teraszfedés ragasztott fatartói, oldalukon vízszintes deszkázással, melyek szándékoltan kukoricagóréra emlékeztetnek, mind-mind tájba illő jelleget adnak az épületnek.
Dupla téglafal, műanyagok nélkül
Az volt a vágyam, hogy egyszer próbáljuk ki, mit jelent mind műszakilag, mind anyagi vonzatát tekintve, ha olyan vastag téglafalat építünk, amely hőtechnikailag megfelelő mindenféle polisztirol vagy egyéb műanyag alapú hőszigetelés nélkül.” – osztja meg velünk a ház alapkoncepcióját Horváth András. „A tégla nagyon jó hőtechnikai paraméterekkel bír, így csak falvastagság kérdése a hőtechnikai megfelelőség, jelen esetben ez a 30 plusz 25 centiméter falvastagság volt. Kiderült, hogy a költségeket tekintve nincs jelentős eltérés az utólagos hőszigeteléshez képest, a többletköltség csak 10-15 százalék körüli, így bátran belevágtunk az építkezésbe. A téglaház tömege így megnőtt, ez lényegesen jobb hőtehetetlenséget eredményez, így az épület belső klimatikus viszonyai télen és nyáron egyaránt kedvezőek. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a lakás, amely alapvetően egy urbánus felfogású élettér, mégis a természetbe vihesse a tulajdonosokat. A megoldás: a nappali egy nagy üvegfelülettel kapcsolódik a kerthez, így annak látványa mindig jelen van, de ha kilépünk, mégis egy nagy méretű, több zónából álló teraszra jutunk. Ez megtöbbszörözi a lakóteret, ráadásul nagyon szép látvány nyílik innen a haranglábra, amely a falu hangulatát is beviszi a házba.”
„A zengővárkonyi ház megtervezésével a természetbe kellett alkotnom valami nagyon természetközelit, abszolút természetes módon. Olyan házat igyekeztem tervezni, ahol semmi sem műanyag, ahol kifejeződik a falusi élet tradicionalitása, ugyanakkor mégis modern, és a falusi környezetben is urbánus életteret biztosít a megrendelőknek. Ahol azért érzi magát jól az ember, mert minden az, aminek látszik, és mégis megadja azt a kényelmet, amit manapság az ember elvár az otthonától. Ezzel a nagyon őszinte épülettel neveztem az Év Háza 2012 pályázaton, ahol a zsűri díjazta az elképzeléseimet, és a ház elnyerte a MÉK különdíját.” (Horváth András építész)
Összetartó erő
„Sajnos a mai Magyarországra, de nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára a családok felbomlása, a szülők-gyerekek széthúzása és a különköltözés a jellemző. Egy családi ház bizonyos mértékig mégis a garanciája annak, hogy a családi együttlétekre minél sűrűbben sor kerülhessen, fokozza tehát az összetartozás érzését.” – vallja András, Károly pedig hozzáteszi – „Ida, a feleségem egy igazi családanya: ha befűti a kemencét, akkor biztosan sokan jövünk össze. Megsül itt a házi kenyér, a lángos, de a finom töltöttkáposzta is hazacsábítja a fiúkat. A teraszon álló kemence egy olyan központjává vált tehát ennek a háznak, amely igazán együtt tartja a családot.”
„Kelet-Európában történelmi hozadékként a génjeinkben hordozzuk azt, hogy életünk egyedüli fix eleme a ház, amelyet megépítünk. Egy „gyors ház” mentalitásában mégis azt az érzetet kelti, hogy el is pusztulhat, talán éppen emiatt is ragaszkodunk annyira a tradicionális tégla falazathoz. Én is sokkal szívesebben tervezek hagyományos szerkezetű házakat, azzal együtt, hogy szeretem a korszerű szerkezeteket is, amennyiben a megfelelő helyen alkalmazzák őket. Számomra az égetett agyagtégla az örök építőanyag, amely az emberközeli helyzetekben szinte magától értetődő.” (Horváth András építész)
Lejegyezte: Nyirő Norbert
