Csin Si Huang-ti és a kínai agyaghadsereg

Az i. e. 3. században, az akkoriban több különálló fejedelemségből álló Kínában, Csin Si Huang-ti kegyetlen harcok árán egyesítette a királyságokat, és megalapította az egységes Kínai Birodalmat, aminek ő lett az első császára. A császárt az emberiség egyik legkegyetlenebb uralkodójaként tartják számon, öröksége azonban maradandónak bizonyult.

Csin Si Huang-ti az összes nagyobb folyót és patakot csatornákkal köttette össze, ezzel a mezőgazdaság fellendítésén túl megalkotta a világ legnagyobb, belföldi, vízi közlekedési hálózatát. Utakat építtetett, hogy hadserege és annak fegyverzete gyorsan eljuthasson a Birodalom minden részébe. Ő kezdte el annak az építménynek a megvalósítását is, amit – az emberkéz alkotta dolgok közül egyedüliként – a Holdról is szabad szemmel lehet látni. Tíz és tízezrek haltak meg a munkálatok során, de – a különböző korokban épült falszakaszok összességeként létrejött – Kínai Nagy Fal ma is áll. A Nagy Falban komoly szerepet kapott a kerámia építőanyag: a kőalapzatra földet hordtak, két oldalról vastag téglaburkolatot építettek, az őrtornyokat pedig mázas tetőcserepekkel fedték. A kerámia itt is bevált.

Az i. e. 210-ben bekövetkezett halála után a császárt egy 115 méter magas, fűvel és fákkal borított domb gyomrába temették el. A koporsót rejtő föld alatti sírkamrát egy valódi palota-együttes mintájára alakították ki. A mennyezetre fölfestették a csillagképeket, Kína vizeit – a Jangcét, a Sárga-folyót és az óceánt – higanyból alkották meg, a császár örök nyugalmát pedig egy égetett agyagból készített hadsereg vigyázta. Csin Si Huang-ti óriási kiterjedésű sírját 1974-ben fedezték fel véletlenül a vizet kereső lintungi parasztok. A síremlék 8-9 ezer agyagkatonát rejthet, ezekből eddig mintegy 3 ezret tártak fel. Az agyaghadsereg szabályos hadrendbe rendezett katonáit előre gyártott darabokból állították össze, az arcokat és hajviseleteket azonban minden esetben egyedileg mintázták meg.

Könnyen elképzelhetjük, mennyire főhetett a császár műszaki mandarinjainak, mérnökeinek a feje a megfelelő anyag kiválasztása során! Készíthették volna a katonákat valamilyen, az agyagnál jóval keményebb anyagból, mondjuk öntöttvasból, de azt már az ókorban is megtapasztalták, hogy a vashadsereget néhány tíz év alatt megette volna a rozsda, és mára már hírmondójuk sem lenne. Választhatták volna a szobrászok a korróziónak kiválóan ellenálló aranyat, és akkor minden bizonnyal még több tízezer év múlva is ott állnának a derék vitézek, azonban Csin Si Huang-ti minden vagyona is kevés lett volna egy, a jelenleginek akár csak huszadát kitevő hadsereg felállítására. Nyilván olcsóbb lett volna valamilyen környékbeli kőből kivésetni a figurákat, azonban a munkálatok nagyon sokáig elhúzódtak volna. Egyszerűbb lett volna fából kifaragni a katonákat, de az időtállóság próbáját egy ilyen hadsereg nem állta volna ki.

Mit tettek hát a bölcs mandarinok? Azt, amit minden ember tesz az anyagok megválasztásakor: megkeresték az optimális megoldást. A cseréphadsereget nem a legkeményebb, nem a legidőtállóbb, nem a legolcsóbb és nem is a legegyszerűbben megmunkálható anyagból állították fel. A katonák égetett agyagból készültek, ami kellőképpen kemény, kellőképpen időtálló, nem túl drága és viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészíthető anyag. Bizonyára minden követelményre lehetne valamilyen ideális anyagot találni, azonban Csin Si Huang-ti óta tudjuk, hogy az időtállóságnak, a keménységnek, a realis költségnek és az egyszerű kivitelezhetőségnek legoptimálisabb keveréke az égetett agyag.