Hagyomány és korszerűség – Kapy Jenő építész gondolatai

Az építészet minden korban kapcsolatban volt a legkorszerűbb technikai megoldásokkal, ismerte és használta ezeket. Az épületnek láttatnia kell a korát, amiben épült, egyúttal meg kell jelenítenie a kontinuitást, azaz a múltat, a hagyományt is. Akkor tartok jónak egy épületet, ha ezt a kettős kódolást létre tudja hozni.

Az építészetben a tégla jellemzően a hagyományt és a kontinuitást hordozza, az utóbbi években azonban a digitális nyelvhasználat elterjedésével a téglaépítészetben is megjelentek különböző kísérletek: számítógépes technikával, sőt robotokkal történő falazással parametrikus formák, vagyis az euklideszi geometriából kilépő struktúrák hozhatók létre. 

Ma már nincs külön építészet, szobrászat, festészet vagy dizájn, ezek a műfajok átjárhatóak, a kettős kódrendszer pedig mindenben megjelenik. A múltunk és a jelenünk egymás mellé tud rendeződni: az alkotói cselekvés éppen ebben a vonatkozásban lehet gondolatiságot hordozó, hogy ezeket a dimenziókat is képes felvállalni.

Egy kor a maga vizuális nyelvezetén belül mindig kifejezi magát, erre törekszik. Az alkotás állandó kísérletezés. Minden épített tárgynak, amit a környezetben elhelyezünk, pszichikai teljesítménye van, ezt pszichikai relációk hozzák létre. Mindegy, hogy ez egy festmény, szobor, épület vagy városrész. Sokszor tényleges képzőművészeti alkotások jelentek meg épületeim előzményeként, ahol ezeket a pszichikai relációkat igyekeztem megközelíteni. Ilyen jellegű kísérleteimet gyakran ki is állítottam, mint képzőművészeti alkotásokat.

 

Kapy Jenő
Ybl-díjas építész

 

Lejegyezte: Ladányi Ánges