Ház a szolnoki Tabánban
2018.01.28.
Szolnok történelmi városrészében 2015-ben épült meg az Álmosdi Árpád, Csendes Mónika és Pölös István által tervezett, Tabán 10. szám alatti lakóház. A Creaton 2015. évi Építész pályázatán ez az épület nyerte az első díjat.
A Zagyva partjának egykori szegénysora Szolnok jellegzetes középkori része. A Tisza-Zagyva torkolatához közeli Tabán szabálytalan, zegzugos utcák zsúfoltan elhelyezett házai helyén ma elit lakónegyedet találunk, jelentős átépítése a 80-as években történt. A rendezés során zártsorú, új épületek születtek, de az utcahálózat, a sűrű beépítés és néhány eredeti épület megmaradt. A kis lakóházat az utolsó, bontásra érett, tornácos parasztház helyére terveztük.
A zsebkendőnyi telken álló, kb. 120 éves, szép deszka oromzatos vályogház volt a területen a legrégebbi épület. A teljes szerkezeti amortizálódás miatt lebontandó házat a megbízó változatlan formában szerette volna visszaépíttetni. El is indultunk ezen az úton, de azzal szembesültünk, hogy a zártsorú beépítés előírása miatt ez már nem engedélyezhető, elkezdtünk tehát egy új, korszerű házat tervezni. Az előtörténet fontos, mert az ember megtanul egy nyelvet, amikor végigrajzol egy régi házat. Annyira beléivódik annak gondolatvilága, hogy anyanyelvvé, közeggé válik, abból már nem lehet kilépni. Nem tud egy teljesen független, modern házat tervezni, tudat alatt is megmarad a régi ház emléke. A régi épületet mai formába szerettük volna átírni: a folytonosságot fenntartó, de korszerű épületet terveztünk, új funkciókkal és modern részletekkel.
A legfontosabb az volt, hogy mit kezdjünk a népi hagyománnyal. Azt találtuk ki, hogy józan paraszti ésszel próbáljuk a házat összerakni, olyan konstrukcióban, ahogy egy falusi mester tenné. Kicsi a ház, mindent nagyon egyszerűen kellett csinálni, szinte az összes részletet úgy formáltuk, hogy ne nagyon kelljen magyarázni az ácsnak vagy a kőművesnek. Ez persze nem helyettesítette a gyakori, esetenként mindennapos tervezői művezetést, ami nélkül nem lehet ma kézben tartani egy építkezést.
Lerajzoltuk az eredeti faragott oszlopokkal a tornácot, de látszott, hogy az oszlopsor lecsökkenti a tenyérnyi kertet, ezért inkább a konzolos megoldást választottuk. Sok hasonló, nagyon evidens döntést hoztunk. Az archetipikus formát, a mestergerendás fafödémet, a háromosztatú elrendezést, a tornácot kis módosításokkal átmentettük az új házba. Az egész ház a kis udvar köré szerveződik, a folyóparti oldalon tömör téglakerítés, a másik oldalon faszerkezetű tároló zárja az udvart. A tető évszázadokon keresztül egyszerű volt, mi sem akartuk telerakni tetőablakokkal, kutyaólakkal. Kívülről elég zárt a ház, a nyílások kicsik, de az udvarra nyíló nagy üvegfelületek és az oromzati ablakok a jelenlegi használathoz elegendő fényt juttatnak a helyiségekbe. A nyeregtetőt az északi oldal felé nem lehetett túlnyújtani, ennek eredményeként alakult ki az aszimmetrikus kontúr.
A hosszú ház két végén egy-egy szoba, közepén konyha, fürdő, lépcső található. Az étkező üvegdoboza kitüremkedik a faburkolatú tornácra, előtérre és teraszra osztva azt. Jelenleg az északi szobát különbejáratú irodaként, a déli fertályt garzonlakásként, a padlásteret tárolóként használják. Később, a tetőtér földszinthez hasonló beépítésével, 3 hálószobás, kompakt családi ház alakítható ki.
Az épület energiaigénye rendkívül alacsony. Az átszellőztetett, réteges falszerkezetben a nagy hőtároló tömegű falra vastag ásványgyapot hőszigetelés, kívülre pedig fehérre meszelt, durva felületű bontott tégla került. A korszerű, energiatakarékos nyílászárók háromrétegű üvegezésűek, a fűtést kondenzációs kazán biztosítja.
Az anyagválasztásnál a hagyomány és a modernitás, a nyersesség és a kifinomultság, az illeszkedés és elkülönülés egyensúlyát kerestük. Hiteles, erős anyagokat használtunk: nyers betont, fehérre meszelt nyerstéglát, sötétre pácolt fát, patinázott cinklemezt és egyenes vonalvezetésű, sima felületű, sötétszürke kerámiacserepet. Ugyanazokat az anyagokat, amelyeket régen, de nem feltétlenül ugyanolyan szerepben, mint amiben eredetileg voltak.
Az ember, ha lerak egy házat, azzal véleményt mond arról, hogy annak a területnek milyen irányba kellene fejlődnie. A Tabán eredetileg a legszegényebb negyed volt, ma a felső réteg lakik itt. Úgy kell elitnek lenni, hogy példát mutatva, szépen helyükre kerüljenek a dolgok, ahogy ebben a házban is.
Álmosdi Árpád
építész
Ártér Építészműterem Kft.
Lejegyezte: Ladányi Ágnes
