Tégla és cserép

A görög kerámia szó eredetileg égetett agyagot jelentett. A tégla és a cserép a kerámiák, azon belül is az égetett agyag építőanyagok közé tartozik. A kerámiaipar legfontosabb alapanyaga az agyag, amelynek legjellemzőbb sajátossága, hogy vízzel összegyúrva képlékennyé, jól formázhatóvá válik, a kiformázott termék az alakját szárítás után is megtartja, majd égetés következtében kemény, időtálló anyaggá válik.

A tégla meghatározása szerint égetett agyag falazóelem. Az égetett agyag falazóelemek széles választéka érhető el, illetve létezik olyan „tégla” is, amelyet nem falazásra használnak (pl. a falburkolótégla), valamint vannak egyéb (szintén a téglagyártók választékában megtalálható) égetett agyagból készített építési termékek is (pl. kerámia béléstest). A tégla legközelebbi rokona a vályog, ez azonban a kiégetés elmaradása miatt nem rendelkezik valamennyi, a téglára jellemző kiváló tulajdonsággal. A tégla szót – megfelelő előtaggal kiegészítve – nem égetett agyag elemekre is használják (pl. vályogtégla, gyeptégla, üvegtégla).

A cserép megnevezés az égetett agyagból készült termékekre vonatkozik (pl. virágcserép), a tetőfedő építőanyagok közül a cserép, tetőcserép kifejezések alkalmazása kifejezetten az égetett agyagból készült kerámia tetőcserepek esetében elfogadott. A tetőfedő anyagok tekintetében a köznyelv a formájában a kerámia tetőcserepekhez rendkívül hasonló, de más anyagból készült termékek esetében is használja a cserép szót, de ebben az esetben is szükséges jelölni annak alapanyagát (pl. betoncserép).

Az agyagból készült égetett tégla és cserép évezredek óta használt falazó-, illetve tetőfedő építőanyagok, az építészetnek ma is nélkülözhetetlen anyagai. Magyarország hagyományosan a tégla és a cserép országa, a mi éghajlati viszonyaink között az égetett kerámia megkerülhetetlen építőanyag.