Költői utazás a téglák labirintusában – A Brick Award díjnyertes projektje
2025.01.21.
A Brick Award a világ legnagyobb téglaépítészeti kitüntetése, amelyre két évente nevezhetnek az építészek legkiemelkedőbb épületeikkel. A szakmai zsűri öt különböző kategóriában osztja ki a legjobbaknak ítélt díjakat a kortárs téglaépítészetet népszerűsítő versenyen. A legutóbbi pályázat „A megszokottól eltérő építkezés” (Building outside the box) kategóriadíját a spanyol HANGHAR és a mexikói PALMA stúdió közös projektje nyerte el. A „Változatok Terekre” (Types of Spaces) című győztes mű, egy ideiglenes téglaépítmény, amely egy építészeti és designfesztiválon került bemutatásra.
A spanyolországi Logroñóban minden évben megrendezik a „Concéntrico” fesztivált, amelynek célja, hogy az embereket a város tudatos megélésére ösztönözze, és olyan helyszíneket ismerjenek meg, amelyek általában nem kerülnek a figyelem középpontjába. A Brick Award díjas „Változatok Terekre” című építmény az itt megjelenő művészeti alkotások, installációk egyike volt, csodásan példázva a fesztivál küldetését: párbeszédet kezdeményezni a város, annak öröksége és a kortárs építészet között a hely szelleméhez kötődő, maradandó élménnyel gazdagítva a látogatókat.
Logroñó városában, az egykori dohánygyár helyén egy keskeny, rövid, a városi szövetben alig jelenlévő átjáró található, amely közvetlenül egy magas téglakéményhez vezet. Hanghar és Palma ezt a helyszínt választotta, hogy a szomszédos házak falai közé pontosan illeszkedő, azonos alapterületen hat, szigorúan geometrikus, teljes egészében téglából készült sorépítményt valósítson meg, a forgalmas utcáktól távoli, különleges élményt nyújtva.
Belépve az installációba, az ember elmerül egy olyan világban, amely felerősíti az érzékelést és gondolkodásra serkent.
A belső tér egy sor 3,6 x 3,6 méteres helyiség egymás mellé fűzésével tagolódik. A folyosókból nyíló szobák a meleg fényt átengedő téglafalakkal először az otthon hangulatát idézik, ami nem véletlen, ugyanis, általában ekkora egységekre tagolják a lakóházakat. A magasba törő, ablaktalan falak, amelyek az égen és a gyárkéményen kívül minden kilátást elzárnak, mégis inkább egy labirintus érzetét keltik. Linearitása és üressége miatt pedig olyan, mintha egy beavatási templom terein haladnánk keresztül, egyre közelebb jutva a totemként magasba törő, monumentális téglakéményhez.
A tökéletesen megépített falakkal ellentétben a padlót téglaforgács borítja. A csendes környéken, a lábak alatt ropogó anyag hozzájárul az érzékszervi benyomások sokféleségéhez. A járás ezen az egyenetlen felületen figyelmet igényel, az áthaladókat arra készteti, hogy lassítsanak, hozzájárulva ezzel az élmény nyugalmas befogadásához, a lassú szemlélődéshez.
A projekt tökéletesen kizökkenti a keresztül haladókat térből és időből, nem tudjuk teljesen eldönteni, kint vagyunk-e vagy bent, amit az is erősít, hogy időnként vízpermettel szórják meg fentről a látogatókat. „Ez egy költői utazás különböző térbeli sémákon keresztül” – mondja Christine Conix zsűritag. „Valami erőteljes és játékos dolgot látunk benne” – hangsúlyozza Diego Escamilla Palmából – és mindkettőjüknek igaza van.
A téglákat a helyi téglagyár biztosította, csakúgy, mint a szőnyegként végigfolyó törmeléket.
A téglakéményhez vezető út felidézi az egykori dohánygyár épületét, áthaladva a különböző épített tereken izgalmas élményt nyújt. A projekt a helyszínhez erősen kötődik, a kontextusból kiragadva, nem építhető újra bárhol. Bár a fesztiválnak vége és az installációt elbontották, a különleges térbeli kaland emléke minden látogatóban megmarad.
A győztes projektről készült videó és további információ ide kattintva érhető el.