Pinceséta ódon téglákon
2018.01.09.
A szekszárdi Mészáros Pálhoz nemcsak azért érdemes ellátogatni, mert borászata elnyerte Az év Pincészete, míg ő az év borásza címet, hanem különleges hangulatú pincéje miatt is. A zempléni tölgyfa hordókat rejtő járatokat csodás kovácsoltvas kapuk őrzik, a tárgyakon tokaji nemes penész telepedett meg, a pince téglái pedig kétszázötven évesek.
A borászat első pincéje Szekszárdon a Bocskai utcában, az úgynevezett „Fősővárosi” pincesoron volt, amely Mészáros Pál nagyapjának nagyapjáról maradt a családra. A közel kétszáz éves pince nem téglából épült, csupán az alapja volt az, akkoriban ugyanis a löszös talajban vert falú bortárolókat alakítottak ki. A fal elkészülte után helyezték rá a deszka- vagy gerendafödémet. Ezt a pincét azután is megtartotta a család, hogy növekedni kezdett a borászat, mi több, a közelmúltban fel is újíttatták. A terveket a borászok között méltán elismert Heimann Ferenc pinceépítő mester készítette. Az építmény téglaburkolást kapott, amit Rácz József, helyi szakember épített. A pince utcafrontja is teljesen új, fehér homlokzata messziről világít a romos pincék között. Érdekes a pincesor kialakulásának története is. E hangulatos kis házikók azért épültek a városban, mert télen, a tanyákon (errefelé így nevezték a présházat) vagy a pincékben fejtették le a bort.
A Mészáros Pál Pincészet a rendszerváltás után egyre több szőlőterületet tudott megvásárolni, a fogyasztók pedig mindinkább keresni kezdték a fahordós érlelésű borokat. A régi pince már kicsinek bizonyult, ezért a család 2000-ben a belvárosi Kossuth Lajos utcában vett meg egy másik bortárolót. Ez a pince azonban nem akármilyen pince, legendás, hiszen a járatrendszerben már 250 éve is bort tároltak. Korábban egy szekszárdi borkereskedő tulajdonában állt, aki a második világháború előtt Svájcba szállította a helyi vörösbort. Amikor az oroszok elfoglalták Magyarországot, felszámolta itteni érdekeltségeit, és az alpesi országba költözött. A pincét egy parasztember vette meg, aki később kuláklistára került, meg kellett válnia a pincétől, így jutott egy fuvaros tulajdonába. Mészáros Pál végül ettől a fuvarostól vásárolta meg az ódon pincét. Nagyon elcsodálkozott, amikor először belépett, mert az idők során a járatokat elfelezték, egykor ugyanis kétszer olyan hosszúak voltak, mint manapság. Hajdan még szőlő illatozott a pince fölött, majd amikor a város terjeszkedni kezdett, a felszínen két utcát nyitottak a termőterület helyén. Az utcáról hatalmas, míves kovácsoltvas kapun át jutunk a borászat portájára. Valaha is ilyen vaskapu díszítette a bejáratot, amely még az 1700-as években készült. Ennek mását készíttette el Mészáros Pál a Sárospatakon élő Sütő István mesternél. A ház végében kuriózumra is bukkanunk: korabeli hordók, permetezők, ültetővas, metszőolló, darálók, prések állnak egymás mellett. Egy részével még Mészárosék is dolgoztak, másik fele a korábban felszámolt helyi múzeumból került a kocsibeállóból kialakított kis szabadtéri múzeumba.
A 18. században épült pince igen masszív építmény, belépve két nagy kupola fogadja a látogatót, amelyet Mészáros Pálék építtettek téglából. Funkciójuk, hogy a borkóstolóknak nagyobb, impozánsabb teret biztosítsanak. A belső kupolás teremben egy hatalmas asztal áll, rajta különleges formájú szobor, Ianus, a kétarcú római isten. Mészáros Pál humorosan megjegyzi: a szobor egy kis fricska a józanul érkező, ám a bortól kissé pityókásan távozó pincelátogatóknak. A pataki kovács munkái a pincében is visszaköszönnek: az egyes járatokat hatalmas kovácsoltvas kapukon át lehet megközelíteni, rajtuk a gazda monogramja is felfedezhető. Egy másik pompás kézművesipari remeket is találunk a pince mélyén, egy kút lánctartóját.
Különleges érzés a közeli Tevelen kiégetett, több száz éves téglákból rakott járdán sétálni, s csodálni a csöndességben a hordókat, valamint a Tokajról egy szerencsés véletlen folytán idekerült nemes penésszel borított tárgyakat.
Velkei Tamás
