Villánytól a Balaton-felvidékig
2018.08.01.
Valaha régen, ha nem volt lehetőség sziklába vájni a borospincéket, téglával falazták ki a föld alatti járatokat. Ősapáink pincéi közül még ma is számos használható állapotú, ugyanakkor a magyar borkultúra reneszánszaként nem egy új járat, föld alatti borkóstoltató és étterem épült. A szekszárdi kőművesmester, Heimann Ferenc a rendszerváltás után elsőként készített téglából új pincét, és mára már több követője akadt.
Heimann Ferenc 1986 óta épít pincéket. Eleinte kisebb üregeket falazott csak ki, majd kétéves németországi kitérő után hazatérve 1996-ban fogott hozzá borász öccse, Heimann Zoltán pincéjének megépítéséhez. A minta nagyapjuk, Budai Mátyás pincéje volt. – Kell egy kupola! – pattant ki az ötlet a neves vincellér fejéből, a legendás filmbéli mosodás, Minarik Ede után szabadon. Csakhogy bátyja a technikum művészettörténeti óráján mindössze annyit tudott meg, hogy léteznek ilyen építmények, ám hogy miként kell egy kupolát felrakni téglából, arra magának kellett rájönnie. Az első, 4×4 méteres boltozat megépítésén egy hónapig töprengett, mire sok keserv után képes volt felhúzni.
Először egy csopaki vincellér kérte tőle, hogy használt téglából építse meg a pincéjét. A mester tartott a régi építőanyagtól, hiszen a bontás(ok)ból származó téglák értelemszerűen nem lehetnek egyformák, ám amikor felrakták és kifúgázták az első falat, a látvány hatására Heimann Ferenc hamar megbarátkozott vele. Szekszárdon a szocializmus évtizedeiben az akkori funkcionáriusok ledózeroltak több, korábban svábok lakta utcát, a házak borospincéjét pedig feltöltötték. Heimann Zoltán a kilencvenes évek végén, már Szekszárd határában épült új téglapincéje másoknak is megtetszett, a teljesség igénye nélkül Mészáros Pál, Vida Péter, Takler Ferenc, Vesztergombi Ferenc, Fritz József is Heimann Ferenc mesterrel építtette meg a pincéjét. Hamarosan más borvidékek is – Villánytól a Balaton-felvidékig – bejelentkeztek a pincevarázslónál. Eszterbauer János kivételével – aki ragaszkodott az új téglához – mindannyian bontott téglából rendelték meg a maguk pincéjét. Persze, ehhez rengeteg anyagra volt szükség, amit Heimann Ferenc az országot járó, bontással foglalkozó szekszárdi vállalkozóktól és egy bajai kereskedőtől szerzett be. Akadt olyan év, hogy 900 ezer darabot is felhasznált az építkezéseken. Kezdetben fúrta a pincéket (előfordult, hogy csupán fél métert haladtak a föld rossz minősége miatt), majd a kifúrt részen felrakták a falat, és így tovább. Ma már erre nincs lehetőség, kiássák a teljes beépítendő pince területét, és a kész építményt megépítése után fedik be földdel. A mester, bár számos régi, jelölt, különleges téglával találkozott, még kérésre sem építi be azokat jellel kifelé fordítva, a záró tégla kivételével. Régen ugyanis ennek semmi jelentősége nem volt, a jelzés csupán a kőművest informálta az építőanyag származásáról. Heimann Ferenc pincéi egyben hasonlítanak egymásra: áldást hozó keresztet mindegyikbe készít, legtöbbször téglából kirakva.
Hogy hogyan indulnak el egy-egy újabb munkával? A borászok elmondják az elképzeléseiket, ennek alapján ő készít egy vázlatot, majd hosszasan mereng az átkötéseken, és gyakran előfordul, hogy még menet közben is változtat a terveken. Lényegében kizárólag téglát használ az építés során, olykor az oszlopokhoz használ betont, esetleg kívánságra terméskövet is beépít. Természetesen vannak favoritjai, így Vincze Béla egri, Bodri István szekszárdi pincéje vagy a villányi Halasi és a csopaki Szt. Donát pince. Újabb kedvenceit azonban már valószínűleg fia, Heimann Csaba építi meg: az utód ugyanis édesapja mellett megszerette a mesterséget.
Velkei Tamás
