Yuliya Makliuk és a világ legfenntarthatóbb kerámiája
2024.05.16.
Az ukrán keramikusművész és környezetvédő, Yuliya Makliuk izgalmas kutatást végzett, hogy megtalálja a fenntartható fazekasság mibenlétét. Míg a háború sújtotta Ukrajnában az áramkimaradások elsötétítették a műhelyeket, ő megvilágította az utat a kerámiaművészet zöldebb jövője felé.
Yuliya Makliuk hazájában ismert környezetvédelmi aktivista, az ukrajnai, klímaváltozás elleni ifjúsági mozgalom egyik alapítója, valamint az ENSZ nemzetközi klímatárgyalásainak tagja.
Életciklus-elemzésből diplomázott, két mesterfokozatot is szerzett, majd kreatív vállalkozásoknak nyújtott környezetvédelmi tanácsokat. Ilyen háttérrel nem véletlen, hogy a fazekasság világában tevékenykedve is fontos számára a környezetbarát termékek tervezése, a fenntarthatóságról való tudás megosztása és a környezettudatos üzleti gyakorlatok népszerűsítése.
Kerámiakészítési módszere a gyártás minden szakaszában a fenntarthatóságot helyezi előtérbe, kész tárgyai pedig egyértelmű környezetvédelmi üzenetet hordoznak. 2024-ban elnyerte a Risktakers és a CEC Artslink ösztöndíját a fenntarthatósággal és a művészetszervezéssel kapcsolatos munkájáért.
„A háború árnyékában élve, az országos áramszünetek és az agyaggyártás leállása közepette állandó küzdelem a kerámia stúdióm fenntartása. Senki sem tudja, meddig működik még a posta, így bizonytalanná vált, hogy teljesíthetem-e a megrendeléseket. Ezekben az időkben a kerámiakészítés olyan jelentéktelennek tűnik…
A háború egyik váratlan hatása, hogy hirtelen rájössz, hogy bármelyik napod lehet az utolsó, ami arra késztet, hogy teljes életet élj. Voltak, akik rohantak házasságot kötni, míg mások a válást választották. Sokan bevonultak a hadseregbe, vagy üzletet nyitottak. Ami engem illet, más döntést hoztam: könyvet akartam írni. Nem akármilyen könyvet, hanem a fenntartható fazekasság összes tudását tartalmazó összeállítást.” (Yuliya Makliuk)
Első lépésként Yuliya a kézműves kerámiakészítés során kibocsátott CO2 mennyiséget számolta ki és a leginkább szennyező életciklus-szakaszokat határozta meg. Kísérletezésbe kezdett a stúdiójában, és minden, már publikált adatot összegyűjtött a fenntartható kerámiáról. Körülbelül fél évbe telt, mire az összes fellelhető információ birtokában elvégezhette az életciklus-elemzést.
Kutatásához egy átlagos kerámia bögrét vett alapul. A bögre teljes életciklusát vizsgálta, mely magában foglalta az agyag, a máz és a csomagolás nyersanyagainak kinyerését; ezen anyagok belföldi szállítását a stúdióba; a bögregyártást; a csomagolást; nemzetközi hajózást; tulajdonos általi használatot és ártalmatlanítást.
Mindezek alapján egyetlen bögre szénlábnyoma összességében 7,5 kg CO2 volt. (Ez az egyén éves szénlábnyomának 0,1%-át teszi ki.)
Meglepő módon a keramikus tevékenységéhez közvetlenül köthető folyamatok mindössze 1,9 kg CO2 kibocsátást eredményeztek. Ezen lépések közül a leginkább karbonintenzív a tüzelés (1,4 kg), azt követi a műanyag csomagolás használata (0,3 kg).
A fennmaradó környezeti hatást az határozza meg, hogy mi történik, miután a bögre elhagyja a stúdiót, beleértve a szállítást, a felhasználást és az ártalmatlanítást. Ebben a fázisban az Európából az USA-ba tartó teherrepülés (2,6 kg), a mosogatóvíz melegítéséhez felhasznált energia (2,2 kg), a mosogatószer gyártása (0,4 kg), valamint a csomagolóanyagok lebontása a fő tényező (0,3 kg).
Ezek az adatok világosan megmutatják az alkotó keramikusoknak, hogy mire kellene törekedniük egy fenntarthatóbb termék létrehozásakor:
- Kevesebb energia vagy üzemanyag használata a tüzeléshez,
- műanyag csomagolás kerülése,
- kartondobozok újrafelhasználása,
- nemzetközi szállítás csökkentése,
- vásárlók oktatása/tájékoztatása a kerámia fenntartható használatáról és ártalmatlanításáról.
Makliuk kísérletei során kiderült, hogy néhány ésszerű módosítással kétszer környezetbarátabbá tehetünk egy bögrét:
- Egyszeri égetés (-0,7 kg): a zsengélés (mázazás előtti kiégetés) kihagyásával kevesebb energia került felhasználásra, ami csökkenti a károsanyag-kibocsátást.
- Újrafelhasznált papírcsomagolás (-0,4 kg): az újrahasznosított kartondobozok és dobozkitöltő anyag használata jelentősen csökkentette a hulladékot és a kibocsátást.
- Változások a bögretulajdonos szokásaiban (-3,1 kg): a fenntarthatóságot támogató döntések a napi rutinban jelentős hatást gyakoroltak, beleértve a napenergiával működő vízmelegítést és a szódabikarbónával történő mosogatást.
- Papírcsomagolás (-0,3 kg) komposztálása: sokkal környezetbarátabb választás a komposztálás, ahelyett, hogy a papírcsomagolást hulladéklerakókba küldenék vagy elégetnék.
Az elemzések után, a keramikusművész célja a „tökéletes bögre” megtervezése lett, ami közel nulla CO2-t bocsát ki életciklusa során. Ennek érdekében a fenti tanácsok figyelembevételén túl, a kerámiaműhelyének tetején elhelyezett napelemekből termelt villamos energiát használta tüzelésre. Az értékesítést a kontinensre korlátozta, és kizárólag vonattal szállíttatott. Mindezek után egy bögre szénlábnyoma mindössze 0,5 kg CO2-ra csökkent. Ez már könnyen ellensúlyozható, például fák ültetésével.
Összefoglalva, a megújuló energia felhasználásával, a zsengélés mellőzésével, az újrahasznosított papírba történő csomagolással és belföldi szállítással lehet a legfenntarthatóbbá tenni a termelést.
Yulia Makliuk kutatási eredményeit és a kísérletek során szerzett tapasztalatait, gyakorlati tanácsait a 2023-ban megjelent „Potters Save the World: Creating Sustainable Ceramics to Help Protect the Earth” (ford.: „A fazekasok megmentik a világot: Fenntartható kerámiák létrehozása a Föld védelmében”) című könyvében foglalta össze, melyben helyet kapott további 20 fenntartható kerámiával foglalkozó agyagművész személyes története is.
Yuliya Makliuk története az innovációról és a kerámiakészítés újragondolásáról mindannyiunk számára inspiráló és elgondolkodtató. A CO2 kibocsátás drasztikus visszaszorítása korunk fontos feladata, és tehetünk érte az egyén szintjén is!