Zsolnay Kulturális Negyed
2018.10.10.
A Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 programsorozat olyan tereket kívánt, amelyek 21. századi színvonalon szolgálják ki a kulturális esemény várhatóan nagyszámú közönségét. Így a nemzetközi tervpályázat legfőbb szempontja is a leromlott állagú pécsi Zsolnay gyárnegyed épületeinek újrahasznosítása és felújítása volt. A végeredmény csodás lett: a tervezők minden értéket megmentettek, legyen az akár egy szép tégla, cserép vagy míves kerámia.
A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. elődjének számító Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát 1853-ban alapította Zsolnay Miklós, majd idősebbik fia, Ignác vette át a céget. A tőkehiány miatt elmaradtak a fejlesztések a manufaktúrában, a csődtől és az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg a gyárat, amikor 1865-ben átvette bátyjától a vezetést. Az üzemet ezt követően ismerte meg az egész világ. Az eozint az 1890-es években fejlesztette ki Zsolnay Vilmos a munkatársaival. Elnevezése a görög „eos” (hajnalpír) szóból ered, utalva az első színárnyalat halványpiros játékára. A termék 1893-tól szerepel a termékpalettán, ám e több színben pompázó máz előállításának titkát ma is szigorúan őrzik. A pirogránit a „Zsolnay kerámiafajták” gyűjtőneve; a „piro” a magas hőmérsékletű égetésre, a „gránit” a szilárdságra utalt. Az anyag sav- és fagyálló, se nedvesség, se hideg, se szmog nem árt neki. Pirogránit látható a Mátyás-templom, az Országház, az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Szent László-templom, a Gellért fürdő, a kecskeméti Cifrapalota és a pécsi Postapalota épületein.
Nem volt könnyű helyzetük, hiszen a gyár alapítása óta eltelt több mint százötven év során rendszer nélkül emelték egymás mellé az épületeket, ezért a tervezők elsődleges feladata az volt, hogy megpróbálják „letisztázni” az épületek egymáshoz való viszonyát. Mindemellett igyekeztek ügyelni arra, hogy minden értéket megmentsenek. – Mit kíván a kulturális funkció egy-egy épület esetében? – fogalmazta meg magában a kérdést a tervezőcsoport a munka kezdetén. Ennek megfelelően csak ott bontottak, ahol feltétlenül szükséges volt, és oda terveztek új épületet, ahol azt a funkció elengedhetetlenné tette. A terv az idő során még így is többször változott. A feladatot nehezítette, hogy a terület egységesen, emellett több épület önállóan is védettséget élvezett. A magas építészeti minőség garantálása érdekében az MCXVI Építészműterem több fiatal építész csapatot bízott meg az egyes épületek felújításával, a pályázat nyerteseként pedig koordinálta a munkát. A kivitelezési munkák 2009 őszén kezdődtek, a több fázisból álló építkezés tavaly decemberig tartott.
Külön figyeltek a kerámiákra a tervezők, amelyekkel szerencséjük is volt, mivel a gyár a Parlament, az Iparművészeti Múzeum vagy a Kecskeméti Városháza díszítésére használt elemekből duplikátumot készített, amit a területen az épületek díszítésére használt fel. A tervezők számos, korábban selejtnek ítélt elemet, padlólapot építtettek be az épületekbe. A gyár nem egyszer helyben gyártott újra építőanyagot, leginkább cserepet, pirogránit téglát.
