A tégla kontinuitást ad az építészetben – Kajdócsi Jenő építész gondolatai
2018.01.15.
Az építészetet leginkább szolgálatnak vagy közösségi tevékenységnek tekintem. Van egy adottság, keresi az ember a hely szellemét, és annak megfelelően próbálja összerakni azokat az elemeket, amelyekből összeáll egy olyan tér, amiben jól érzi magát annak használója. Az építészet mindig útkeresés. Arra keresem a megoldást, hogy az egyes funkciókat hogyan lehet úgy kielégíteni, hogy a végeredmény tiszta, egyszerűen átlátható, logikus rend legyen.
Meghatározó tud lenni a hely szelleme is, fontos a múlt, az építészeti értékek előtt egyfajta tisztelgés. Ezen a nyomvonalon haladva például betartok bizonyos arányrendszert, tájolást, struktúrát. A formavilágot, a mai élet összes lüktetését, életünk kereteit azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem évszázados, hamis kulisszát felállítani, hanem az élet igényeit, ízét kell megvalósítani. Mindig az adott korban kell létrehozni valamit, fontos, hogy a végeredmény mai épület legyen. Modern, ami nem csak a technikában érezhető, hanem a térfűzésben, térkapcsolatokban, anyagkezelésben, gondolatiságban.
A tégla ősrégi építőanyag, amit a tűz feltalálása óta használnak, és ez átsugárzik matériáján. Olyan, mint a tűz, a föld. Mindenki által szerethető, könnyű kezelni, bármit kezdhetünk vele. Időtlen, áthúzódik korokon, egyfajta kontinuitást ad az építészetben.
Ritka pillanat, amikor építészként igazán elégedett lehetek a végeredménnyel. Talán amikor úgy érzem, hogy az alapvető gondolat következetesen érvényesült. Az, hogy sikerül-e, sok mindentől függ. Az egész arról szól, hogyan találjuk meg a rengeteg változó legkisebb közös többszörösét – szerencse kérdése is, miként találkozik a megbízó, az építész, a hely, a rendelkezésre álló pénz és a gondolat.
Kajdócsi Jenő
építész
Lejegyezte: Ladányi Ágnes
