Agyagozni maga a csoda
2019.01.22.
A tudományos meghatározás szerint agyagnak nevezzük azt a földféleséget, amelynek jellemző tulajdonsága, hogy víz hozzáadásával képlékeny, gyúrható, formálható, alakját kiszáradás után is megtartja, kiégetve pedig kemény, kőszerű anyaggá lesz, amely vízzel többé fel nem áztatható. Az agyag azonban sokkal több ennél. Ezoterikus megközelítésben az agyag koncentrált formában hordozza a négy őselem, a föld, a víz, a levegő, a tűz energiáit. Ebből kiindulva az agyagozás maga a csoda…
Elődeink az agyagot sokféleképpen használták. A háztartásokban agyagból készültek a mindennapi használati tárgyak és edények, a vizet erre a célra készült vizeskorsóban tárolták, amely hosszú ideig hűvös és friss maradt. Használták az agyagot építésre, tapasztottak vele búbos kemencét, de alkalmazták a népi gyógyászatban is például gyulladás csökkentésre, mozgásszervi megbetegedések gyógyítására.
A cserép, az égetett agyag képes átvészelni évszázadokat a tengerek vagy a föld mélyén, ezért szerencsére sohasem merült feledésbe. Minden korban használták, és különleges tulajdonságai miatt bizonyára használni fogják az idők végezetéig. Napjainkban ismét reneszánszukat élik a természetes anyagok, s ezzel együtt újra felfedezzük e különleges anyag megmunkálásának szépségét.
Az agyagnak nincs saját, eredeti formája, mint a fának, bőrnek, kőnek, ércnek, rostnak. Képlékenysége és jellegtelensége szinte minden más anyagnál alkalmasabbá teszi az ember teremtette formavilág megvalósítására. Több ez, mint önfeledten játszani a sárral… Komoly munka és fizika, kémia! Hiszen a lágy agyag megmunkálása – egy kis kézügyességen túl – fegyelmet, kitartást, türelmet, óvatosságot, áhítatot, odaadást kér és igényel.
A gyerekek általában szeretnek gyurmázni, vagy ha lehetőségük adódik rá – agyagozni. Az óvodások legtöbbször már a kiscsoportban megismerkednek a hőre lágyuló, színes, illatos vagy levegőn száradó gyurmával. Gyömöszölik, melegítik, lapítják, sodorják a képlékeny anyagot, kígyót, csigát, palacsintát formáznak belőle. Ezáltal erősödnek a kicsi ujjak, finomodik a mozgásuk, kiválóan fejlesztve az íráshoz szükséges képességeket. Az agyagozás ugyancsak serkenti kreativitásukat, kézügyességüket, fegyelemre és figyelemre tanítja őket, ám ez mégis valami más. A szakemberek szerint, ha megfigyeljük az agyaggal munkálkodó gyerekeket, azt látjuk, hogy ösztönösen érzik a formákat, alkalmazzák az ősi díszítési módokat, alakzatokat. A titok talán abban rejlik, hogy az agyag tiszta, természetes anyag, s megmunkálása közben a gyerekek megérzik a természet közelségét.
Az agyagozás azonban nemcsak kellemes időtöltés: erősíti és ügyesíti a kezet, megtanít kitartóan, önállóan dolgozni, alkotni, megvalósítani elképzeléseinket, nem utolsósorban megnyugtat, kikapcsol. Az sem lehetetlen, hogy bárki odahaza kezdje el vagy gyakorolja az agyagból való alkotást.
Ma már a legtöbb művészellátó boltban kapható jó minőségű, tisztított kézimunkaagyag. Ez nedvesen sötét, kiszáradva világosabb sárgásszürke színű. Miután az elkészített tárgyak megszáradtak, már formatartóak, de még nem vízállóak. Ha azt akarjuk, hogy tartós is legyen, ki kell égetni. Sok iskolában, művelődési házban van kézműves műhely, ahol erre módot találhatunk.
Aki unja a boltban vehető, sablonos ajándékokat, és szeretné valami személyes tárggyal meglepni rokonait, barátait, bátran fogjon bele az agyagozásba! Egyedi névtábla, különféle dísztárgyak, képkeret, díszdoboz, házikó kedvenc tengeri malacunknak, szépen szóló körtemuzsika, medál a nyakláncra, felfűzhető színes gyöngyök, fali képek, asztali ceruzatartó, népi ivócsanak, kerti törpe, díszes virág kaspó, mécses tartó, padlóváza, söröskorsó és még ki tudja mi minden készíthető belőle…
A tárgyak sokaságának csupán fantáziánk szabhat határt.
