Az építőanyagok fuvarozója – 35 éve úton a Völgység Trans Kft.

A bátaszéki Völgység Trans Kft. 35 éve óta foglalkozik fuvarozással és szállítmányozással, az építőiparra specializálódva. Kényszerből indult, mára sikeres családi vállalkozássá nőtte ki magát. Takács Szabolcsot, a cég társ-ügyvezetőjét kérdeztük a kezdetekről, az elmúlt évek sikereiről, nehézségeiről és a kilátásokról.

Édesapád, Takács György alapította a céget 1991-ben. Mesélsz nekünk a kezdetekről?

A rendszerváltás előtt édesapám a Volán kötelékében dolgozott. Az volt a feladata, hogy a bátaszéki téglagyár termékeinek kiszállítását megszervezze az építkezésekre.

Ehhez speciális, önrakodó darukkal felszerelt tehergépkocsi flotta volt szükséges.

A rendszerváltáskor a Volán kivonult a teherfuvarozásból, eldöntötte, hogy a jövőben csak a személyszállításra koncentrál. Édesapámnak és kollégáinak dönteniük kellett, hogy megvásárolják az építőanyag fuvarozási üzletágat, vagy nagy valószínűséggel utcára kerülnek. Előbbi mellett döntöttek.

Ez a történet önmagában mutatja, hogy nagy álmok és tervek kezdetben nem voltak, de a jövőbe vetett bizalom, az optimizmus az megvolt. Két saját és két bérelt teherautóval indult a Völgység Volán Trans Kft. története, mely névből aztán később végleg eltűnt a Volán.

Hogyan fejlődött a cég és vált családi vállalkozássá?

Óriási hullámhegyeken és hullámvölgyeken mentünk keresztül. A rendszerváltás utáni időszak nagyon nehéz volt, de a 90’es évek vége felé aztán egy valóságos aranykor bontakozott ki az ingatlanpiac és az építkezések szárnyalásával.

A 2003-2007 közötti időszakban már nem tudtunk növekedni, de a valódi gyötrelem 2009-2014 között jött. A 2008-2009-es nagy gazdasági válság elvitte a bátaszéki téglagyárat is, ami a cégnek nagy érvágás volt.

Ebben az időszakban édesapám és édesanyám, valamint egy maroknyi sofőr meg tudott élni a cégből, de növekedésre, fejlesztésre esély sem volt. Folyamatosan zsugorodtunk. Szerencsére a két testvérem és jómagam addigra már egy ideje kirepültünk, mindhárman önellátóak voltunk, a családi cégtől független munkahelyeken építettünk karriert.

2014-2016 táján aztán újra dinamikusabb lett az építőipar, de édesapám addigra elmúlt 60 éves, neki már nem volt kedve egy újabb hegyet megmászni, illetve nem akart azokra a digitális megoldásokra sem átállni, amiket az ügyfelek elvártak.

2016-ban aztán édesapám kimondta, hogy ha valamelyik fia most nem veszi át a céget, akkor várhatóan értékesíteni fogja. Gábor öcsém elvállalta a nem kicsi feladatot. 2018-ban csatlakoztam én, először csak hobbiból, részmunkaidőben, aztán egyre mélyebben. 2019 szeptemberében aztán a bátyám, Krisztián is csatlakozott.

2016-ban, amikor az öcsém elkezdte átvenni a céget, 65 millió forint volt az éves bevételünk. 2026-ban várhatóan meghaladjuk majd az egymilliárd forintot.

A három testvér összefogásával sikerült megtartani a céget és új lendülettel folytatni a munkát. Milyen változtatásokat kellett megtenni a sikerhez, amit együtt elértetek?

A core business nem változott, leginkább építőiparhoz kapcsolódó fuvarfeladatokat végzünk. Leginkább darus autókkal. Ami változott, az a földrajzi lefedettség. A korábbi dél-dunántúli fókuszt kitágítottuk először a teljes Dunántúlra, majd a teljes országra, ma pedig már teljes Közép-Európát lefedjük, sőt Nyugat-Európába is ki-ki tekintgetünk.

Változott még a fuvarozott termékek köre. Sokáig csak téglát és térkövet szállítottunk. Ma már mindenféle építőanyagot viszünk és konténerlogisztikában is erősek vagyunk. Az építőipar mellett erős élelmiszeripari és fémipari kapcsolatunk is van.

Sokoldalúbb lett a daruzási szolgáltatásunk is. Hosszú ideig csak olyan darukat használtunk, amelyek a platóról az autó mellé tudtak lerakni egy-egy raklapot. Ma már nagyon komoly darukkal rendelkezünk, komplex emeléseket/feladatokat is végre tudunk hajtani. Legnagyobb saját eszközünk jelenleg 65 tonnaméteres, ami azt jelenti, hogy 25-30 méteres kinyúlással is csaknem egy tonnát tudunk mozgatni.

Mesélsz arról, hogy hogy oszlanak meg a feladatok a cégen belül?

Krisztián bátyám a fuvarszervező csapatot vezeti. Gábor öcsém a műszaki területet, flottamenedzsmentet, karbantartásokat, járműbeszerzéseket viszi. Jómagam a pénzügyekért, az adminisztrációért, személyzeti ügyekért és az ügyfélkapcsolatokért felelek.

Mekkora hangsúlyt helyeztek a marketingre, ügyfélszerzésre?

Nagy hangsúlyt fektetünk erre, de a klasszikus marketing/ügyfélszerzés helyett jobban szeretek ügyfélkapcsolat-építésben gondolkodni. A MATÉSZ-nek csaknem 10 éve vagyunk pártoló tagjai. Ennek is az az oka, hogy szeretnénk jobban érteni, hogy mik azok a témák, amik az ügyfeleinket foglalkoztatják. Ha ismerjük ezeket a témákat, akkor megoldásokat is hatékonyabban tudunk szállítani az esetleges szükségletekre.

Mekkora flottátok van és hány főt foglalkoztattok?

Jelenleg 22 járműszerelvényünk van, alkalmazotti létszámunk is 22 körül mozog.

Szinte minden építőipari területen nehéz jó munkaerőt találni. Nektek mennyire okoz ez problémát?

Az irodában nincs gondunk, de a szerviz és a gépkocsivezetői területen egyre rosszabb a helyzet.

A sofőrállomány brutálisan öregszik. Az IRU adatai szerint az európai teherautó-sofőrök átlagéletkora 50 év körül van. Az állomány harmada 10 éven belül nyugdíjba mehet, miközben a 25 év alatti munkavállalók aránya az 5 százalékot sem éri el.

Magyarországon ez a trend még erősebben érezteti a hatását, mivel itthonról komoly kivándorlás is van külföldre.

Ennek ellenére optimisták vagyunk, eddig is megtaláltuk a megoldást erre a kihívásra, ezután is meg fogjuk.

Jó érzés lehet édesapátoknak, hogy folytattátok azt az utat, amit ő elkezdett. Van rá esély, hogy Ti is tovább tudjátok adni majd a stafétabotot a gyermekeiteknek?

Az érdeklődésük biztosan megvan, ez már most látszik. Ha 20-30 éves korukban is meglesz majd, akkor szívesen látjuk őket. Ugyanakkor szerintem erőltetni ilyesmit nem szabad. Azt gondolom, hogy a testvéreimmel azért tudjuk szívvel-lélekkel csinálni, mert sosem volt kötelező, sőt, mindhárman hosszú éveket töltöttünk családon kívüli cégeknél, más vagy hasonló iparágakban.

Mik a kilátások, terveztek bővítést?

Ha van ügyféligény, lesz bővítés is. Rajtunk nem fog múlni. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy erőltetni kellene a növekedést. Az építőanyagokat ritkán gazdaságos nagy távolságokra fuvarozni és az országunk mérete adott. A munkaerőpiaci problémák is adottak. Inkább a szolgáltatásaink komplexitását, a hozzáadott értéket kívánjuk folyamatosan emelni. Az építőiparnak egyre hatékonyabbá kell válnia, és ennek egyik útja a további gépesítés/digitalizáció.

Mesélted, hogy egy ideje már nem csak téglákat és építőanyagokat szállítotok. Milyen különleges vagy emlékezetes fuvarjaitok voltak?

Biztosan említésre méltó, hogy mi szállítottuk a budavári Mátyás Templomhoz a Zsolnay cserepeket. Nemes feladat volt, amikor egy restauráció alatt álló szélmalom lapátjait fuvaroztuk. Illetve nagyon szép képek készültek Völgység Trans-os kamionokról a Parlament tövében is.

Mire vagytok a legbüszkébbek?

Felsorolni sem lehet. Büszkék vagyunk arra, hogy több megrendelőnkkel már 30 évnél is régebbi a kapcsolatunk. Sokat teszünk azért, hogy az ügyfeleink elégedettek legyenek a szolgáltatásainkkal.

Ügyfeleink akkor lesznek elégedettek, ha elhivatott, profi, kedves Völgység Trans dolgozókkal találkoznak. Büszkék vagyunk a csapatra. Például arra, hogy több sofőr kolléga is ment már tőlünk nyugdíjba huszonéves munkaviszony után. Sokat teszünk azért, hogy a kollégáink szeressenek nálunk dolgozni.

Aztán büszkék vagyunk a családunk összetartására is. A Völgység Trans DNS-ének szerves része a Takács család. Ez a történet nem csak az üzletről szól. Hanem többek között egymás szeretetéről és a gépek szeretetéről is.

35 év után sem lassítotok – de azért biztos jut idő az ünneplésre is: hogyan készültök a jubileumra?

Ez most még titkos, de az biztos, hogy 2026 nyara emlékezetes marad majd!