Csoda a „Disznózugban”
2018.05.03.
Egykor a Lánchídtól zötykölődött a lóvasút a tölggyel gazdagon benőtt Zugligetig, később már csak a Moszkva tértől járt az 58-as villamos, hétvégenként teli utasokkal a libegőhöz, a Tündér-sziklához vagy a János-hegyi kilátóhoz. 1977-ben azután megszüntették a vonalat, és a hajdani lóvasút végállomása pusztulásnak indult. Az utolsó pillanatban sikerült megmentenie a Hegyvidéki Önkormányzatnak a 150 éves gyönyörű épületet, a felújítás pedig igazi sikertörténetté vált.
A területet egykor Sauwinkelnek, azaz Disznózugnak hívták az itt élő svábok. Később az s betűt elhagyva a terület Auwinkel, vagyis Ligetzug lett. Ma már talán nehéz elképzelni, de akkortájt rengeteg őz, vaddisznó, nyúl, fácán népesítette be a tölgyeseket, sőt, a 18. században Zugliget számtalan szőlőskertje látta el Budát és Pestet borral és gyümölccsel. Az első várópavilon helyén 1885-ben épült fel a Kauser József (1848-1919) tervezte szépséges faoromzatos, tornácos épület, a korabeli alpesi fürdők stílusában.
A ZDA-Zoboki Építésziroda már 2011-ben készített egy tervet arra vonatkozóan, miként lehetne felújítani az épületet, de a helyszínen megjelent hajléktalanok, az ingatlan leromlott állaga, a végállomás műemléki jellege hosszú éveken át távol tartotta a beruházókat. – A terveknek köszönhetően azonban viszonylag jól fel volt térképezve az épület, így sok meglepetés nem érte munkatársainkat – tudtuk meg Blaskovits Lászlótól, a kivitelezést végző Archibona Kft. projektvezetőjétől. A munkálatok során először elbontották az épület középső traktusát, amit a villamosközlekedés bezárása után lakáscélra hasznosítottak. Ezt követte a tetőzet és a pala bontása, majd betonozással megerősítették az épületegyüttes alapját, e munkálat során a két régi pavilon alatt pincéket alakítottak ki a gépészet és a kiszolgáló helyiségek számára. Ezzel párhuzamosan a régi végállomás mögött kialakítottak egy új rendezvénytermet, ahol a lóvasút korát bemutató tárlat várja a látogatókat.
A beruházás második felében a két pavilon közé is rendezvényterem került, mindkét oldalfala üveg, így – ahogy egykor – a helyiség teljesen átlátható. Az új nyílászárók megfelelnek a mai kor követelményeinek, ugyanakkor korhű másai az eredetieknek. Ugyanez érvényes a homlokzati elemekre, díszekre is. A felújítás vége felé a tetőszerkezetet állították helyre, speciális műemléki palával.
A munkálatok mindvégig fokozott műemlékvédelmi felügyelet mellett zajlottak, a fa-, kő- és fémszerkezetek, valamint a homlokzat restaurálása során hetente akár több alkalommal is a helyszínen ellenőrizték a kivitelezést – hangsúlyozza Tóth Gábor építésvezető. Ahol műemléki faszerkezet állt, ott vigyázva, csak kézi erővel dolgoztak, így a két pavilonban sikerült megmenteni az eredeti gerendák felét. A középső traktusban viszont az egykori bérlők annyira lelakták az ingatlanokat, hogy még a gerendák is teljesen tönkrementek, újat kellett beépíteni a helyükre. Érdekesség, hogy a faszerkezet mai színe azonos az egykorival, ahogy az eredetire hajaz a homlokzat is. Amit csak lehetett, az Archibona munkatársai igyekeztek megmenteni, így például a lóvasút vasszerkezeteit is sikerült felújítani. A város felé néző kis pavilon faszerkezetének kilencven százalékát is megőrizték: elemeit óvatosan elbontották, beszámozták, majd az anyagok megfelelő kezelése után újra felépítették, és lépcsőjét is eredeti szépségében állították helyre. Míves kovácsoltvas korlátja azonban az idők során minden bizonnyal fémtolvajok zsákmánya lett, ezért rekonstruálni kellett az eredeti tervek alapján.
A lóvasút végállomásának téglái viszonylag jó állapotban vészelték át a több évtizedes lepusztulást, így csupán mintegy kétezer darabot kellett pótolni a kivitelezés során. A javítható, de graffitival, szmoggal szennyezett klinkertéglákat homokszórással tisztították meg, helyreállításukhoz pedig a Remmers cég eredetihez hasonló színű javítóanyagát használták fel. A műemlékvédelem kérésének megfelelően a különböző színárnyalatú építőelemekkel mozaikszerűen pótolták a téglákat, így azok a részek sem képeznek homogén, az épület többi részétől elütő felületet, ahol nagyobb mezőben történt a csere. A homlokzat felújítása során újrafugázták a teljes felületet, a főpárkány alatti részt antigraffiti bevonattal látták el, a fölötte lévő rész pedig impregnált borítást kapott. A bádogos szerkezet egy részét a megmaradt elemek másolásával gyártották újra. Az egykori kéményeket meghagyták az épület tetején, ám funkciójuk ma már nincs, az épületegyüttest ugyanis a legmodernebb technológiával szerelték fel: geotermikus energiával fűtik és hűtik a tereket.
A nagyközönségnek 2017 szeptemberében átadott egykori lóvasút végállomás, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont nívós helytörténeti gyűjteménye méltóképpen mutatja be a Hegyvidék gazdag múltját, erősítve lakóinak lokálpatriotizmusát. A tervek szerint idén megnyílik egy vendéglátóegység és a Normafa kapujaként egy információs pult is.
Velkei Tamás