Hagyományok őrzője, a Tapolcafői téglagyár

A Magyarországon működő téglagyárakat bemutató sorozatunk következő cikkében egy olyan különleges gyárat mutatunk be, ahol a modern technológiák használata mellett a mai napig készülnek egyedi, kézi formázású téglák is. A Tapolcafői téglagyár termékeiből az elmúlt több mint száz év alatt számtalan otthon, középület, ipari- és mezőgazdasági épület létesült. A gyárat 1994 óta a tisztán magyar tulajdonban lévő Tapolcafői Téglaipari Kft. üzemelteti.

A Tapolcafői Téglagyár a Bakony lábánál, a kiváló minőségű agyagban gazdag Pápa-Tapolcafő határában helyezkedik el. Nevét a település az egykor vízimalmairól híres Tapolca patakról kapta. Az itt eredő patakot több bővizű, tiszta forrás is táplálta, ami a falu nevezetessége volt és szerves része az ott élő emberek mindennapjainak. A bauxitbányászattal járó vízkiemelések következményeként a források elapadtak, a patak kiszáradt, elvéve ezzel a falu büszkeségét. Napjainkban azonban, a bányászat visszaszorulásával, a víz újra utat talált a föld mélyéből.

Ezekről, az éltető forrásokról kapta a Tapolcafői Téglagyár égetett kerámia termékcsaládja a ForrásTégla elnevezést.

Tapolcafő nem csak a bővizű patak mellé épült malmai révén volt fontos település, de a 17. századtól a környék fő építőanyag-forrásának számított. Ezen a területen álltak a legnagyobb kőfejtők, és az itt található jó minőségű agyagot nemcsak a helyi fazekasok használták fel, hanem Pápára, sőt a távolabbi Szentgálra, Városlődre is eladták. Már a 18. században mészégető, téglaégető kemencék működtek a faluban, ezekből fejlődött ki később a téglagyár.

A gyár történetéről keveset tudunk

1922 tavaszán Schwarcz Rezső és neje, Csakathurner Ida kétmillió koronáért vette meg a Tapolcafői téglagyárat „összes épületekkel és építményekkel, a gyárhoz tartozó teljes üzemberendezéssel, gépekkel és egyéb ingóságokkal, összes tartozékokkal és jogosítványokkal együtt”, és alapította meg a Tapolczafői Gőztéglagyár Részvénytársaságot. A gyárban ekkor tégla- és tetőcserépgyártás is folyt.

Érdekesség, hogy az alakuló közgyűlésen igazgatósági tagokká Steiner Jenő gyárigazgató Steiner Emilt, Steiner Gyulát (gyárosok) és Steiner Józsefet (okleveles mérnök) választotta meg.

1944-ben Tapolcafői Gőztéglagyár Rt. üzemének vezetésére Metzger Ödönt nevezték ki.

A II. világháború után, az államosítást követően rendkívül rossz körülmények között működött a gyár, 50 munkással. Mivel nem számított kiemelt téglagyárnak, az államtól nem kaptak segítséget a szükséges fejlesztésekre és a háború okozta károk kijavítására, ellehetetlenült a gyártás. Sikerült azonban talpra állni és 1948. májusában „megindult az élet a tapolcafői téglagyárban is, ahol már 40 munkás dolgozik.” – írta a Pápai Néplap.

Az 50-es évek elején Szász Béla igazgatta a Tapocafői gyárat, aki Téglagyártás címmel könyvet is írt. 1957-ben Horváth Sándor vette át a gyár vezetését és tizenkét éven keresztül irányította a munkát.

„Nagyon szép emlékek kötnek Tapolcafőhöz, nagyon jó kollektíva volt, családias hangulat, még többségében téglás dinasztiákkal, azok gyermekeikkel dolgoztam együtt.” – mesélte Horváth Sándor, aki abban az időben édesapja téglagyárában töltötte a nyarakat és dolgozott mint fizikai munkás. Ma már ő a Fehérvári Téglaipari Kft. vezetője.

A hetvenes években a Tégla- és Cserépipari Vállalat Tapolcafői Téglagyára a Középdunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat részeként működött.

A gyárat 1994 óta a Tapolcafői Téglaipari Kft. üzemelteti. 2017-től Zsegraicsné Márkus Ilona a gyárvezető.

Azon kevés gyárunk egyike, amely túlélt államosítást, szocializmust, privatizációt és még most is termel.

A mai napig készülnek kézivetésű téglák a gyárban

Magyarországon időszakos jelleggel már csupán a tapolcafői gyárt hagyományos technológiával téglát. A kézi vetésű téglák gyártástechnológiája nagyban eltér a hagyományos csigasajtolt téglák készítésétől.

A formázáshoz fából készült sablont alkalmaznak, mely a tégla felületének rusztikus, változatos és antik hatást kölcsönöz. Égetés előtt a tégla faformával érintkezett oldalai üveghomok szórást kapnak, ami az égetés során még patinásabbá teszi a felületét. A különleges felületi struktúra és színárnyalatainak sokszínűsége miatt a kézivetésű téglával burkolt épületek egyedi hangulatúak.

A piros szín árnyalatait a magasabb vas-oxid tartalom adja, a sárga, bézs és a rózsaszínes világos terrakotta árnyalatai a karbonátban gazdag agyagnak köszönhetők. A téglák színét kizárólag az agyag ásványi összetétele és az égetési hőmérséklet határozza meg, a gyártás folyamán mesterséges színezőanyag nem kerül felhasználásra.

A kézi formázású téglákat igényes téglaarchitektúrájú falburkolatokhoz és padlófelületek építéséhez, például rusztikus belsőterek, borospincék, kandallók kialakításához használják. Ezek a téglák nemcsak esztétikusak, de rendkívül időtállók is, így garantáltan több generációt kiszolgálnak. Egyedi megrendelés alapján bármilyen különleges formájú idom-, sarok-, ék- vagy akár címeres téglát is legyártanak.

Környezetbarát alapanyagok és hagyományos technológiák

Termékpalettájukon megtalálhatók a falazó téglák, burkoló téglák, kézi formázású burkolók és a vályog termékek egyaránt. Összes termékük természetes és környezetbarát alapanyagból készül. A hagyományos téglagyártási technológiák továbbfejlesztése mellett a cég kiemelten kezeli a vályogtermékek kutatását és gyártását.

A Tapolcafői téglagyár termékeit megcsodálhatjuk számos műemléképületen ugyanúgy, mint családi házakon, éttermeken vagy vendégházakon. Szép műemléki példa az újjáépült Várkert Bazár. A 2011-es felújítás során a ForrásTégla hagyományos, sajtolt technológiával készült burkolótégláit használták, tökéletesen igazodva az eredeti, korabeli téglaszín és -forma megjelenéséhez.

Másik kiemelkedő példa a budapesti Kármelhegyi Boldogasszony Templom és a vele egybeépített karmelita rendház homlokzatburkolatának rekonstrukciója, ahol az eredeti téglák pótlásához a ForrásTégla nagyméretű műemléki téglái mellett prémium téglákat és prémium idomtéglákat is használtak.

A gyár érdekessége, hogy a többször átépített kemence-épület körüli szárító színeket, a gyár területét behálózó kis nyomtávú vágányrendszert és az ehhez tartozó kézikocsikat a mai napig használják.

Első pillanatra azt gondolhatnánk, hogy az országnak ezen a pontján megállt az idő, de egészen másról van szó. Értékmentés és értékteremtés folyik ebben a kis gyárban, megtalálva a piaci rést és ezzel a túlélést a mostani, cseppet sem könnyű gazdasági helyzetben.

Ahogy a tapolcafői források visszatértek, úgy szeretné a ForrásTégla az építőipar méltó medrébe terelni a hagyományos téglagyártást és a vályogépítkezést, felfedezve újra a bennük rejlő értékeket.

Források:

• ForrásTégla
• Kronavetter Péter: A magyarországi téglagyárak építészeti öröksége
• Hoffmann István: MIKROTOPONÍMIAI VIZSGÁLATOK 1. TAPOLCAFŐ HELYNEVEI