Kortárs építészet – falusi léptékben
2018.01.16.
2015-ben nyitotta meg kapuit Nagykovácsiban a Lenvirág Bölcsőde. A Földes László és Sónicz Péter által tervezett épületegyüttes még csak részben valósult meg, hiszen az öt egységből eddig három készült el. Remélhetőleg hamarosan megépül a tervrajzon létező további két épület is, így a jelenlegi foglalkoztató, az orvosi rendelő és a kiszolgálóhelyiségek várhatóan újabb foglalkoztatóval és egy védőnői épülettel egészülnek ki.
Nagykovácsi egy kedves, hegyekkel övezett település Budapest környékén, hagyományos főutcával, barokk templommal és ősfás temetővel. Zsákfalu, nincs átmenő forgalom. A lakosság száma az utóbbi időben jelentősen megnőtt – ez kihívás is, vigyázni kell, nehogy hirtelen várossá változzon, hiszen ezzel elveszítené mindazt, ami odavonzotta a sok-sok embert. Fontos, hogy olyan épületek szülessenek, amelyek a falusias jelleget nem tüntetik el nyomtalanul.
A bölcsőde telke a faluközponttól nem messze, a pár éve épült óvoda mellett van, az óvoda karakteres épülete hosszú falként ad térfalat az utcának. A tervezés során első gondolatunk az volt, hogy a bölcsőde épületével ezt a linearitást folytatjuk, de amikor elkészültek a vázlatok, az óriási fal láttán éreztük, hogy rossz irányba indultunk el. Azon gondolkodtunk, hogyan lehetne a falszerű homlokzat helyett olyan megoldást találni, hogy a hirtelen városi dimenziót kapott utcakép oldódjon, de a bölcsőde homlokzata azért markáns és felismerhető legyen. Végül arra jutottunk, hogy az ijesztő nagy tömböt felszeleteljük, és az egyes darabkákat mélységében kicsit „szétlökdössük” egymástól. A falusi ház tömegét, kontúrját archetípusként alapul véve az így képzett pavilonok egymás mellé helyezésével kialakítottunk egy térrendszert, amely minden funkciót magába foglal, a kapcsolatot pedig a házak közötti kis nyaktaggokkal biztosítottuk. A nagy tömbszerűség ezzel megszűnik, így tettünk egy gesztust Nagykovácsi falusi léptéke felé is.
Minden pavilon egy kicsit más, mint a többi: más fesztávú, más a tető dőlésszöge, ebben van egy kis játékosság, vidámság. Számos apró trükk, csalafintaság volt a tervezés során, mind-mind azt szolgálva, hogy az épületegyüttes minél élhetőbb és barátságosabb legyen. Kollégám, Sónicz Péter javaslatára például a bölcsődei csoportszobáknak színekkel adtunk önálló identitást, a kék és zöld csoportba a kicsiket kék és zöld csíkok vezetik be.
Az utcára merőleges gerincű pavilonok mélységi mozgatása számos lehetőséget rejtett magában. Az egymáshoz nem tartozó funkciók ésszerű elkülönítésén kívül ez tette lehetővé a kertnek, mint külső terek rendszerének a differenciálódását is, így különböző minőségű kertrészek jöhettek létre. A sok pavilon nagyon sok fényt és kertkapcsolatot eredményez, így tudtunk oldalkerteket, köztes tereket is kialakítani az épületrészek között. A bejárati résznél egy kis teret hoztunk létre, ezért ha egy anyuka kilép az épületből, nem kell aggódnia, hogy gyermeke autó alá rohanhat, és a szülők is beszélgethetnek egymással, amíg a kicsik játszanak. A térnek még csak egy része valósult meg, de ha elkészül a védőnői szárny, akkor már U-alakban lesz körbezárt a tér. A köztes területek mind zöldek, a kis „főtér” azonban burkolt. Fontosnak tartom ezt a kis teret, a növekvő lélekszámú Nagykovácsiban ilyen terekből lenne még néhányra szükség.
A tervezés során arra törekedtünk, hogy csak a lépték és az archetipikus forma legyen falusias, részleteiben kortárs építészetet akartunk csinálni. A rejtett ereszek, az egységes anyaghasználat homlokzaton és tetőn, az egyszerű, de játékos külső nyílások rendszere mind ezt a célt szolgálják. A téglaburkolat végigvonul valamennyi homlokzaton, sőt a ház előtti téren is megjelenik, mint formai elem. A téglaépületek külső burkolata és a tetőcserép egyszínű, még az ablakoknak is ugyanez a színe. A nyílászárók anyaga fa, a teraszkorlátok tűzihorganyzott minimál szerkezetek, a tetőkön olyan cserép héjalás van, ami megjelenésében közel áll a tégla falburkolathoz. Az anyagszerűség nekünk fontos volt, a monolit anyaghasználat révén a házak erőt sugároznak, az épületegyüttes egységes egésszé áll össze. Leegyszerűsített, letisztult épületekre gondoltunk, kicsit meseházakra: ha rájuk nézek, annyira egyszerűek, mintha egy gyerek rajzolta volna őket.
Földes László építész
Földes és Társai Építésziroda
Lejegyezte: Ladányi Ágnes
