Műalkotások agyagból, porcelánból, fémhulladékkal – Kerezsi Gyöngyi keramikus
2018.09.25.
A vak véletlen, hogy Kerezsi Gyöngyi keramikus lett, hisz eredetileg szobrásznak készült. Hitvallása szerint az alkotói lét egyetlen szempontja, hogy milyen életmű marad utánunk. Ezért színes a palettája, nemcsak a formákat váltogatja gyakran, de az alkalmazott technológiákat és a felhasznált anyagok körét is. Az agyag és a porcelán mellett műalkotásaiba nem ritkán autóroncsok darabjait applikálja.
Kerezsi Gyöngyi 1943-ban született Budapesten. A balettal és sporttal teli gyermekkor után a gimnáziumban különböző kézműves foglalkozásokat is látogatott, ahol tehetsége hamar kitűnt. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, elsőre azonban nem sikerült a felvételije, majd miután másodszorra sem vették fel, kérelmét automatikusan átküldték az Iparművészeti Főiskolára, ahol a kerámia szakon meg is kezdte tanulmányait.
– Fogalmam sem volt róla, mi az a kerámia, korábban azt hittem, csupán nippek, síelő nyuszik és társai – emlékezik vissza tanulmányai kezdetére Kerezsi Gyöngyi. Ám hamar rájött, nemcsak jó, de érdekes hely is az „Ipar”, amelyet akkoriban laza hangulat és korszerű képzés jellemzett. Mestere, Csekovszky Árpád arra is megtanította, hogy a keramikus pályán a középszer a legrosszabb, mert olykor még egy nagyon rossz alkotás is lehet izgalmas. Szülei nem örültek a pályaválasztásának, jobban szerették volna, ha valami „rendes” tudományt sajátít el, ezért miután végzett a főiskolán, eleinte szinte mindent magának kellett megoldania. Ahogy fogalmaz, egyik kezében agyagot vitt haza, a másikban tüzelőt, hogy meg ne fagyjon, végül szülői segítséggel hozzájutott egy kis műteremhez. Önálló „birodalmában” kezdetben kisebb figurális tárgyakat készített.
A hatvanas évek végétől igazán átélhette az alkotás örömét, az építőipari konjunktúrában a keramikusok is jól megéltek a megbízásokból. Lényegében csak az állóképességen múlt, kit mennyit foglalkoztatnak. Akkortájt 72 órát is képes volt egyhuzamban dolgozni. Számos középület, otthon tulajdonosa tán nem is sejti, milyen érték birtokában van, mert Kerezsi Gyöngyi egykor a Hölux cég gyártotta kerámia fűtőlapokat is díszítette műalkotásaival.
Ahogy magát jellemzi, kissé izgága lévén mindig vonzották az újdonságok, újítások, így került különböző gyárakba, ahol hatalmas kemencékben égetett ki nagyobb méretű szobrokat. Egy alkotótáborban azonnal beleszeretett a raku technikába, amely során a kiégetett, izzó tárgyakat vízbe vagy olajba merítik, utána zárt térbe helyezik, ahol elhasználva az oxigént, hűl le az alkotás. Ám közben megváltoznak a színek, fémes effektet kapnak a tárgyak. Kerezsi Gyöngyi e technikán is csavart egyet, nem folyadékban, hanem homokban hagyja kihűlni az izzó tárgyakat. Soha nem születik két egyforma alkotás, csupán nagyjából sejthető, mi keletkezik az agyagból. – Ha átéléssel és kedvvel közelít az ember egy feladathoz, mindig átüt a végeredményen is. Lehet egy munkának sok hibája, de mindenen átviszi, ha az a megmagyarázhatatlan benne rejlik – mondja a művész. Hiszi, hogy a „véletlenek” nem véletlenek: egy alkalommal például az azóta bezárt OPNI-ba keresett keramikust egy orvos ismerőse, hogy terápiás foglalkozást tartson ápoltjainak. Kíváncsi lévén, elvállalta, s e különleges munka hatással volt saját művészi pályájára is. A betegség ugyanis egészen sajátos képességeket is kihozhat az emberekből. Fantasztikus alkotások születtek, a Dorottya Galériában kiállítást is rendeztek belőlük.
A sikereken felbuzdulva beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekeknek tart a mai napig szakkört a Nyitott Világ Iskolában, de évek óta készít fel képzőművészeti főiskolára igyekvőket is – mára öt diplomása van.
A művész alkotásai megtalálhatók Kecskeméten, Pécsett, Balatonalmádiban, Dunaszentmiklóson. Utóbbi templomának oldalfalán formázta agyagba Jézus feltámadása utáni tetteit, alakját fiatalon, balesetben elveszített fivéréről mintázta. Istenhívőként e munka meg is érintette. Ugyancsak Dunaszentmiklósnak készít szobrot a közeljövőben Szent Filoménáról.
Velkei Tamás
